Régebben volt egy rossz beidegződésem, ami elég sokáig visszavetette a fejlődésemet a gitártanulásban. Ez pedig az volt, hogy nem jól használtam a mutató ujjamat skála – és szólójáték során. Nézd meg a videót, olvass tovább a részletekért!

A videó tartalma szövegesen is:

A rossz beidegződés, ami nálam is megvolt, és sok tanuló gitárosnál is látok

Gyakori jelenség, hogy egy gitáros lent hagyja a mutató ujját akkor is, amikor nem az van soron skála – és szólójáték közben. Gondolj bármilyen figurára, amely során vissza – vissza kell térni a mutató ujjra. Pl. ha azt kellene játszani, hogy 5-7-8-5-7-8-5-7-8-stb az egyik húron (az 5. bundot fogja a mutató ujj, a 7-est a gyűrűs, a 8-ast a kisujj).

Ilyenkor gondolhatjuk azt, hogy „spórolásképpen” lent tartjuk a mutató ujjat végig, akkor is, amikor a gyűrűs és a kisujj van soron. Véleményem szerint ez nem jó módszer, engem egészen biztosan visszavetett. Miért? 2 okból. Nézzük meg őket.

1. ok a mutató ujj elemelésére: kézlazaság

Ha az egyik ujjunkat végig lent hagyjuk, és fogjuk vele a hangot, akkor is, amikor nem kellene, az a kéz számára egy felesleges feszülés. Ez a feszülés fáradtsághoz vezet, ami viszont tönkreteszi a gyors játék lehetőségét.

Most persze gondolhatod azt, hogy „nekem nem fárad a kezem, és különben is, macerásabb folyton lerakni majd felemelni az ujjat”. Azt a gond ezzel, hogy ez lassú tempóban még akár igaz is lenne, ott nem jön ki eléggé a probléma. Gyors tempóban azonban már gyökeresen más a helyzet. Gondolj csak bele, mit jelent pl. 180-as tempóban kijátszani a tizenhatodokat (ami még csak nem is a maximum, a virtuóz gitárosok bőven 200 felett is meg tudják tenni ezt). Ez másodpercenként 12 hang. Ilyen tempó mellett minden kis feszülés, fáradás tönkreteszi a játékot. Ilyen sebességen ez a fáradás sokkal nagyobb probléma, mint hogy le kell raknod majd fel kell emelned többször a mutató ujjat.

2. ok a mutató ujj elemelésére: a két kéz szinkronizálása

A másik fontos ok is inkább gyors tempó mellett érzékelhető. Ez pedig a két kéz összehangolása, szinkronizálása. Képzelj el megint egy gyors tempójú skálafutamot vagy gitárszólót. Ebben a sebességben töredék másodpercre egyszerre kell mozogni a jobb és bal kezednek. Bármilyen kis csúszás esetén szétesik a futam (akár a fogó kezeddel fogod le előbb vagy később a hangot, mint kellene, akár hamarabb vagy később pengetsz a kelleténél).

Ha a mutató ujjad végig lent van, sokkal nehezebb érzékelned, hogy hol is tartasz a futamban. Hiszen a mutató ujjad felől az a jel fut az agyadba, hogy azzal fogod a hangot, tehát ott tartasz a futamban, holott közben már a gyűrűs vagy a kisujjal is fogod a hangot, mert valójában már ott tartasz. Szerintem ez az idegrendszer számára egy felesleges nehezítés. Mi akkor a megoldás?

A gyors és laza játék egyik kulcsa: lépegetés az ujjakkal

A megoldás az, hogy szóló – és skálajáték során csak azt az ujjat érdemes lent tartani, ami éppen soron van. És ez azt jelenti, hogy az ember felemeli az ujját, majd ha kell, megint lerakja, aztán megint felemeli, stb. Ez egy plusz koordinációs feladat, ez tény, de így mégis könnyed, laza marad a kéz, és a két kéz összehangolása is jóval könnyebb feladat lesz.

Ráadásul, ezt nem is csak a pengetéses játékmód során lehet használni, hanem legato játékmód során is. Van a youtube-on egy remek legato gitáros, Tom Quayle, neki van egy szuper videója a témáról, ahol bemutatja, hogy bizony legato során is ezt a lépegetést célszerű használni.

Gyakorlódarab + TAB

A videó második felében bemutatok egy gyakorlódarabot, gitár leckét, amivel ezt a lépegetést tudod gyakorolni. Figyelj rá tehát, hogy a mutató ujj ne maradjon lent végig, hanem csak pontosan akkor, amikor ő van soron. Gyakorold a leckét egy számodra kényelmes, jó tempóban, ahol tudod az ujjaidat koordinálni.

Itt tudod letölteni a lecke TAB-ját.

A végére egy kérdés: te milyen nehézséggel találkoztál gyors játék során? Írd meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok!
Jó gyakorlást a leckéhez!