Jártál már úgy, hogy improvizálni próbáltál, de valahogyan nem sikerült jól, a hangok mintha véletlenszerűen jöttek volna? Ha igen, nem vagy egyedül. A skálaformák megtanulása – bár egy nagyon fontos lépés – még nem elegendő a magas szintű improvizáláshoz, szólózáshoz, szükséges az akkordok hangjainak az ismerete is. Miért? Olvass tovább, és megtudod!

A videó tartalma szövegesen is:

Zeneelméleti háttér, akkordok hangjai:

A videóban egy A moll akkordot nézünk meg példaként. Minden dúr és moll akkord 3 hangból épül fel (egy fogásban némelyik többször is előfordulhat). Az A moll akkord 3 hangja az A, C és E hang.

Tegyük fel, hogy erre az akkordra próbálsz szólózni, improvizálni a gitáron. Mondjuk azt, hogy az A moll pentaton skálát akarod használni. Ez a skála 5 hangból áll (innen is a neve, pentaton). Ez az öt hang a következő : A, C, D, E, G. Hasonlítsd csak össze az Am akkord hangjaival…látod, hogy az A, C, és E hang benne van magában az akkordban, míg a D és a G hang nincs benne. Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy ha improvizáció közben az A, C vagy E hangok valamelyikét játszod rá az Am akkordra, akkor annak lesz egy lezárt, stabil jellege. A legstabilabb az A hang lesz (alaphang), majd jön az E (kvint) és a C (terc). Például, játszol egy kis dallamot, aminek a végére egy A hangot raksz. Ez egy stabil befejezést jelent, a dallamnak van egy lezárt vége, így a dallam nyugvópontra került.

De mi van akkor, ha a D vagy a G hangot játszod be? Mivel ezek nem szerepelnek az akkordban, így több-kevesebb mértékben feszült hatást keltenek. Ilyenkor a fülünk még várja a folytatást. Tehát ha a kis dallamot például a D hangra zárod, akkor még várni fogjuk, hogy aztán a dallam folytatódjon. (Fontos, hogy a zenei feszültség tehát nem azt jelenti, hogy az a hang rossz, vagy hamis. Azt jelenti, hogy nincs lezárva zeneileg az az adott dallam, várjuk a folytatást.)

Mi a helyzet, ha több akkord szerepel a kíséretben?

Ilyenkor természetesen tudni kell mindegyik akkord hangjait, és ezt meg kell találni a gitáron szólózás, improvizáció közben. Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy az Am akkord és egy F dúr akkord váltakozik a kíséretben. Az F dúr akkord hangjai a következőek: F, A, C. Mint látod, az A és a C hang megtalálható mindkét akkordban, de az Am-ban E hang van, míg az F dúrban F. Tehát ha az E hangot rájátszod az Am-ra akkor az stabilan fog szólni, de ha ugyanezt az E hangot az F dúrra játszod rá, az már feszülten fog szólni, mivel nincs benne.

Mint látod, ha tudod az akkordok hangjait, akkor zeneileg sokkal precízebben, céltudatosabban fogsz szólózni a gitáron. El fogod tudni dönteni, hogy mennyire akarsz stabil lezárást egy dallam végére (azzal, hogy az alaphangon, a kvinten vagy a tercen állsz meg), vagy hogy nem akarsz egyenlőre zárást, hanem azt szeretnéd, hogy a hallgatóság még várja a folytatást (ilyenkor feszült hangon állsz meg).

Ha tudod az akkordok hangjait szólózás, improvizáció során, más szintre tudod emelni a szólóidat.

A végére egy kérdés: te hol tartasz a hangok megtanulásában? (Nem könnyű feladat, idő kell hozzá, türelmesen csináld.) Van olyan akkord, aminek tudod már a hangjait?

Ha pedig szereted a blues, blues-rock szólózást, és szeretnéd ezt a témát (és még sok minden mást) lépésről-lépésre jól begyakorolni, akkor nézd meg a Mágikus Blues Szóló Biblia tanfolyamomat.