Kezdő vagy középhaladó gitárosként fontos, hogy tudd értelmezni megfelelően a gitár tabulatúrát. Ez a jelölés rendszer arra való, hogy egyszerűen megértsd és le tudd játszani azt, amit szeretnél. Olvass tovább, és ismerd meg a leggyakoribb jelöléseket a TAB-ban.

A videóban található jelölések szövegesen is:

A gitár tabulatúra alap jelölései

Nézzük végig először a legfontosabb jelöléseket. A gitár tabulatúrában 6 vonalat látsz. A legalsó a legmélyebb húrt jelöli (E6), a legfelső a legmagasabb húrt (E1). A köztes vonalak a köztes húrokat jelölik.

Ha az egyik vonalon egy számot látsz, az azt jelzi, hogy azt a húrt annál a bundnál kell lefogni. A fenti példában a H húrt kell lefogni a 3. bundnál, meg kell pengetni kétszer, majd az E1 húrt a 2. bundnál, és szintén meg kell pengetni kétszer. Ha nullát látsz egy vonalon, akkor azt a húrt szabadon kell pengetni, nem kell fogni semmit.

Ha nálam tanulsz, akkor a következő fontos jelölés, amivel biztosan találkozol, az ujjrend. Ezt a TAB feletti kotta részben látod, a kis hangjegyek mellett. Az ujjak a mutató ujjtól vannak sorba számozva, tehát az 1-es jelzi a mutatót, a 2-es a középső ujjat, a 3-as a gyűrűs, a 4-es pedig a kisujj. Tehát a fenti példában a 3. bundot a középső ujjal kell fogni, a másodikat pedig a mutatóval.

Fontos jelzés még a pengetésirány. A kis kapu szimbólum jelzi a lepengetést, a V betű szerűség pedig a felpengetést.

A csúszás jelölése a gitár TAB-ban

Most, hogy megbeszéltük az alapokat, nézzük meg a leggyakoribb jelöléseket a TAB-ban. Az egyik gyakori jelölést a csúszás technikájával kapcsolatos. Leggyakrabban 3 lehetséges változata van.

A ferde vonal jelzi magát a csúszást (angolban ezt „slide”-nak mondják). A fenti példákból a bal oldali és a középső esetében a 3. bundról kell felcsúzni az 5. bundra. Ha a ferde vonal felett (vagy alatt – mindegy) még egy hullámvonalat is látsz (bal oldali példa), az azt jelzi, hogy csak az első hangot kell pengetned. A második hang a csúszással jön létre.
Ha csak a ferde vonalat látod, akkor mindkét hangot pengetned kell (középső példa).
Ha pedig csak 1 hangot látsz (jobb oldali példa), akkor mindegy, hogy melyik bundról közelíted meg ezt a hangot, tehát, hogy honnan csúszol.

Ráütés, visszapengetés, tapping a gitár tabulatúrában

Három példát látsz itt. A bal oldali példa a ráütést jelöli (angolban „hammer”). Ilyenkor az 5. bundnál lévő hangot pengetjük, a 7. bundnál lévő hangot csak a fogó kezünk valamelyik ujjával való ráütéssel képezzük. Mint látod, a technika jele egy hullámvonal, ami összeköti a két hangot. Időnként még egy H betűt is láthatsz a hullámvonal alatt/felett.

A ráütés párja a visszapengetés (angolban „pull-off”), mint a középső példában látod. Ilyenkor az első hangot pengetjük, majd a második hangot megint csak a fogó kezünkkel képezzük úgy, hogy azzal az ujjunkkal, amivel a hangot fogtuk, egy lefelé irányuló „pöckölést” végzünk a gitár nyakán. A jele ennek is a hullámvonal, néha még egy P betűvel is szokták jelölni.

A lényeg, hogy a ráütés és visszapengetés jele ugyanaz, de ha mélyebb hangról mész a magasabb felé (5-7), az csak ráütés lehet. Ha pedig a magasabbról a mélyebb felé (7-5), az pedig csak visszapengetés.

Ide tartozik még tapping (T betű jelöli), amikor is a pengető kezünk valamelyik ujjával ütünk rá egy bundra (jobb oldali példa).

Nyújtások jelei a gitár TAB-ban

A következő jelölés csoport a nyújtással kapcsolatos. Nézzük meg a következő példákat.

Nyújtásnál fontos, hogy tudjuk, hogy melyik hangot hová kell nyújtani. Ha a nyújtás felfelé görbülő nyíl jele felett egy 1/2 jelölést látsz, akkor a nyújtást a következő bundra, vagyis fél hangra kell nyújtani. Pl. a 7. bundról a hangot felnyújtod a 8. bundra.
Ha a „full” jelet látod, akkor 2 bund távolságra kell nyújtani. Pl. a 7. bundot felnyújtod a 9.-re. Ha pedig a 1 1/2 jelölést látod, akkor másfeles nyújtásról beszélünk, a hangot 3. bund távolságra kell nyújtanod (7. bundnál lévő hangot a 10. bundra).
Van még egy jel, amit jobb széles látsz. Ez a nyújtás és visszaengedés. Ilyenkor felnyújtod a hangot a megfelelő mértékben, és utána úgy engeded vissza a nyújtást, hogy még ilyenkor is szóljon a hang. Tehát felfelé is szóljon, és lefelé is.

Felharmonikusok jelei a gitár tabulatúrában

A következő jelölés csoport a felharmonikusokkal foglalkozik. Nézzük meg őket két példában:

Bal oldalt a kacsacsőr zárójelben a természetes felharmónikust látod. Ezt úgy kell képezned, hogy bizonyos bundoknál ráteszed finoman az ujjadat a bund felé, megpengeted, majd elveszed az ujjad onnan. Ilyenkor egy harang-szerű csengő-bongó hangot kapunk. Ez nem minden bundnál működik. Legkönnyebb az 5., 7., 9., 12. bund felett létrehozni ezeket a hangokat, és a 12. bund felett ugyanezen kiosztásban (17., 19., 21., 24.).

A jobb oldali példa a mesterséges felharmónikust jelöli. Ilyenkor pengetés során a hüvelykujjunk szélét még finoman hozzáérintjük ahhoz a húrhoz, amit éppen pengetünk. Az mindegy, hogy ilyenkor mit fogunk, de az nem, hogy hol pengetünk. Az egyik lehetséges hely kb. a két szélső hangszedők között van valahol félúton (ha 3 hangszedőd van, akkor valahol a középső hangszedő tájékán). Nem egyszerű ráérezni erre a technikára.

További jelek a gitár TAB-ban

Nézzünk még 3 gyakori jelölést.

A bal oldali jelölés a vibrato-t jelenti (a példában a 7. bundon alkalmazunk vibrato technikát). Ez tulajdonképpen egy díszítés, a bundon kis nyújtásokat és visszaengedéseket végzünk folyamatosan.

A középső példa a szellemhangot jelöli (x). Kétféle módon hozhatunk létre szellemhangot. Vagy a fogó kezünk ujjait rakjuk rá finoman a húrokra letompítva azokat, és így pengetjük meg a gitárt. Ilyenkor csak egy csattanó hangot fogunk kapni. Ezt megvariálhatjuk azzal. hogy valamelyik húrt csak letompítjuk, de valamelyik húron viszont ténylegesen fogunk is egy hangot. Így hang is lesz a játékunkban és csattanás is. Nagyon klassz hangzás!
Még úgy is létrehozhatunk szellemhangot, ha a pengető kezünket rakjuk rá a húrokra, és úgy pengetünk. Ilyenkor fontos, hogy ne a húrok végére rakjuk rá a tenyerünk élét, mintha tompítanánk, mert úgy a húrok tompán bár, de szólni fognak. Ha beljebb tesszük rá a tenyerünk élét a húrokra (kb. a középső hangszedő magasságában), akkor tényleg csak egy fojtott csattanást fogunk kapni.

Az utolsó technika pedig a tompított pengetés. Ezt PM betűk és szaggatott vonal jelzi (jobb oldali példa). Ilyenkor a pengető kezünk tenyerének szélét rárakjuk finoman a húrok legvégére. Így egy tompítottabb, feszesebb gitár pengetés hangzást fogunk kapni.

A végére még egy tipp: ha kezdő vagy akár középhaladó gitáros vagy, akkor nyugodtan egyszerűsítsd le a dolgokat, ha egy bonyolult részhez érsz a dalban, amivel éppen foglalkozol. Hidd el, zenében fontosabb az, hogy precízen szólaljon meg a játékod, minthogy minden kis díszítést belerakjál. Tehát ha a TAB azt jelzi, hogy pl. egymás után kellene csinálnod egy ráütést, visszapengetést, csúszást, nyújtást, és ráadásul ezeket még ritmikailag is pontosan kellene csinálnod, akkor jobban jársz, ha leegyszerűsíted. Valamelyiket vagy akár több díszítést is nyugodtan hagyjál ki, és egyszerűsítsd le a figurát a szintednek megfelelően. Nem kell minden kis díszítést bejátszani. Nem attól fog jól szólni. Játszd be kicsit egyszerűbben, de szépen. Attól fog zeneileg jól szólni, amit játszol.

Ezek tehát a leggyakoribb jelek a gitár TAB-ban. Ha valami kimaradt volna, írd meg hozzászólásban, válaszolni fogok.

Jó gyakorlást!