Ha tanulsz zenélni, akkor biztosan találkoztál már skálákkal. Mivel rengeteg van belőlük, nem könnyű eldönteni, hogy melyikkel érdemes kezdeni a tanulást. Ebben a bejegyzésben segítséget kapsz a témáról, hogy jobban átlásd a skálák nehézségi szintjeit, és hogy milyen sorrendben érdemes tanulni őket. Olvass tovább.

A videó tartalma szövegesen is:

Ha elkezdtél már skálákkal foglalkozni, akkor lehet, hogy érzel némi bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy melyiket érdemes tanulnod, melyiket tudod majd a gyakorlatban a legjobban felhasználni.

Tudnod kell, hogy skálából kis túlzással végtelen van. Egyszer találtam egy weboldalt, ahol tucatjával voltak felsorolva a különböző skálák. Azonban véleményem szerint, ha a 4 legfontosabb skálát megtanulod – illetve ebből a 4-ből a leggyakoribb kettőt -, akkor már igen jól fogod érteni a zene működését, rengeteg példát fogsz találni, és ezeket a skálákat fel fogod tudni használni a saját gitárjátékodban is.

A skálatanulás során is érdemes egyfajta sorrendiséget tartani szerintem – ahogyan a gitárjáték más területével is -, érdemes a könnyebbtől a nehezebb felé menni. 3 fő szempontot vettem figyelembe, amikor átgondoltam, hogy egy skála mennyire nehéz. Nézzük végig ezt a 3 szempontot.

1. szempont a skála tanulásban gitáron: Memorizálhatóság

Ha foglalkoztál már skálákkal, akkor tudod, hogy nem is olyan könnyű megjegyezni őket. A skála tanulás első lépése az, hogy egyáltalán megpróbáljuk megjegyezni, memorizálni a skála „térképét”, formáit, fekvéseit a gitár nyakán. Ez bizonyos skáláknál könnyebb, másoknál nehezebb. A skála memorizálhatósága egy nagyon fontos szempont.

2. szempont a skála tanulásban gitáron: Játszhatóság

A másik fontos szempont véleményem szerint, hogy a skála formáit, fekvéseit mennyire könnyű egyáltalán lefogni. Bizonyos skálaformák esetében ez könnyebb, másoknál nehezebb. Pl. a pentatonnál sok helyen elég kényelmes fogással találkozol, ahol a mutató ujjadhoz képest a gyűrűs ujjal a 2. bundot kell lefogni (pl. ha az 5. bund a mutató, akkor a 7. bund lesz a gyűrűs). Ezt a távolságot egy kezdő gitáros is le tudja fogni gond nélkül. Viszont más skálákban a mutató ujjhoz képest a 3. bundot kell lefogni a gyűrűssel, pl. harmonikus mollban – mutatóval fogod pl. az 1. bundot, gyűrűssel a 4.-et. És utána még a kisujj is jönne az 5. bundra. Jóval nehezebb fogás, kezdőknek nem is ajánlom, csak megsértenék vele a kezüket.

Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy skálaformát mennyire könnyen tudjuk lefogni, mennyire könnyű vele játszani.

3. szempont a skála tanulásban gitáron: Felhasználás

Felhasználás alatt több mindent értek. Először is azt, hogy mennyire fogsz tudni könnyen példát találni az adott skálával kapcsolatban. Ez azért fontos, mert példákból nagyon sokat lehet tanulni, hiszen meg tudod figyelni, hogy mások hogyan használják jól azt a skálát. Így megérted a skála működését.

A másik, ami a felhasználásra utal, hogy te mennyire fogod könnyen beépíteni a skálát a saját játékodba. Mennyire tudsz vele dallamokat, szólókat, akkordmeneteket építeni. Mennyire könnyű a skálával zenét csinálni, mennyire adja magát, hogy így mondjam.

Ezek voltak tehát a fő szempontok, és akkor nézzük a 4 legfontosabb skálát nehézségi sorrendben.

1. skála: Pentaton

Véleményem szerint vitán felül a pentaton a legkönnyebb skála. (Nem azt mondom, hogy ha először találkozol skálákkal, akkor könnyű lesz. Nem lesz az. De a többihez képest még mindig a legkönnyebb.)

A memorizálhatóság szempontjából a skála egyes formáinak a megtanulása – a többihez képest – könnyű. A fekvései közül több viszonylag egyszerű.

A játszhatóságot tekintve a skálát könnyű játszani. A hangok viszonylag kényelmes távolságokra vannak, amelyeket a gitáron kis gyakorlással el lehet érni, le lehet fogni. Persze kezdőként a másfél hangos hangtávolság az E6 húron nem könnyű, de az E1 és H húron még a kezdők is le szokták tudni fogni ezt a távolságot is. Húronként kényelmes, 2 hangos felrakása a leggyakoribb.

Felhasználást tekintve ez a skála szintén a legkönnyebb. Saját dallamokat, szólókat írni vele könnyű. A pentaton skálának olyan a felépítése, hogy kis túlzással bármilyen sorrendben is játszod a hangjait, az jól fog szólni. Kvintekkel fogva riffeket is pont ilyen könnyű vele csinálni.

És rengeteg példát fogsz vele találni. Népdalok, gyerekdalok, klasszikus zene, a blues, mint stílus, funky, jazz, rock és metal mind felhasználja a pentaton skálát. Alig találni stílust, amiben ne lenne, így nagyon valószínű, hogy kedvenc dalaidban is felbukkan.

Javaslom tehát, hogy a skálákkal való ismerkedést kezd a pentatonnal. Itt megtalálod az összes fekvését, meg tudod tanulni.

2. skála: Dúr és természetes moll valamint ezek modális skálái

A következő skála rendszer a dúr és természetes moll, valamint az ehhez a rendszerhez tartozó modális skálák rendszere (jón, dór, fríg, líd, mixolíd, éol, lokriszi).

Memorizálhatóságot tekintve ez már kicsit nehezebb, mint a pentaton. Jobban át kell látni a gitár logikáját, működését, főleg a G és H húr váltásánál lehet elkavarodni, hogy hol is folytatódik a skála. De ha a pentatont már nagyjából megtanultad, akkor ez a rendszer már könnyebb lesz. Észre fogod venni, hogy a pentaton formáit csak ki kell egészíteni 2 hanggal, és megkapod a dúr-moll rendszer formáit.

Játszhatóságát tekintve megint csak nehezebb lesz, mint a pentaton. Sokszor húronként 3 hangot kell lefogni, amihez eléggé tudni kell nyújtózkodni az ujjakkal, így kezdőknek ez sokszor túl nehéz lenne. Pl. egy 3-5-7 bundoknál történő fogás az E6 húron a mutató – középső – és kisujjal bizony nem könnyű. Nem is javaslom az elején ha kezdő vagy, csak megsértenéd a kezedet.

Felhasználást tekintve ennek a rendszernek a hangjaival nem olyan könnyű bánni. Míg a pentatonnál szinte bármit játszol, az jó lesz, ennél a rendszernél ha nem jó hangon állsz meg, az elég zavaró, disszonáns lesz (és nem a jó értelemben). Ennél a rendszernél hallható, ha valaki nem érti a zene működését, nem tudja, hogy melyik hangok stabilak vagy feszültek egy adott zenei helyzetben.

Ugyanakkor rengeteg példát fogsz vele találni. Túlzás nélkül minden zenei stílus felhasználja ezt a skálát (modális fokai révén mindenféle hangulat létrehozható vele). Szólókat, akkordmeneteket egyaránt lehet vele csinálni, bár nem olyan könnyen, mint a pentaton esetében. Jobban kell érteni a zene működését, hogy jó dolog süljön ki a zenei ötletből a végén.

3. skála: Harmonikus moll

A harmonikus moll skála a természetes moll skálából származik, annak 7. hangját megemeljük fél hanggal.

Memorizálhatóságát tekintve ez a skála nem könnyű. Elég nyakatekert némelyik formája. Mindenképpen segít, ha a természetes moll skálát már ismered.

Játszhatóságát tekintve is a nehezebbek között van. Az még hagyján, hogy egy húron 3 hangos felrakásban a legcélszerűbb játszani, de bizonyos hangok között másfél hang távolságot kell átfogni, ami nem egy könnyű feladat. Kezdőknek nem is ajánlom.

Felhasználást tekintve szintén nem könnyű. Bár dallamokat, riffeket írni vele még egy fokkal könnyebb, de megérteni, hogy hogyan lehet egy akkordmenetbe belerakni, hogy az végül jól szóljon, az már nehezebb feladat. Ezt a skálát sokszor a természetes moll skála akkordmeneteibe szokták belecsempészni bizonyos helyeken, csak azt kell megtanulni, hogy hogyan érdemes ezt csinálni.

Zenei példákat is kevesebbet fogsz találni, mint a korábbi skálák esetében. Viszont bizonyos stílusok nagyon szeretik. A metal komorabb ágai (thrash, death, sötétebb neoklasszikus vagy progresszív metal) nagyon szeretik, de megtalálható közel-keleti népzenében, spanyol népzenében, progresszív rockban és klasszikus zenében. Jazz, jazz-rock stílusban szintén. Felhasználásától függően tud sötét, komor lenni, vagy éppen furcsa, misztikus, stb. Ha szereted a különlegesebb hangzású zenéket, akkor megéri megtanulnod.

4. skála: Melodikus moll

Ez a skála a korábbi moll skálákból származik, a természetes moll skálának már 2 hangját változtatjuk meg, hogy megkapjuk ezt a skálát. Egyrészt a 7. hangját rakjuk fél hanggal feljebb (mint a harmonikus moll esetében), másrészt a 6. hangját is fél hanggal feljebb rakjuk.

Memorizálhatóságát és játszhatóságát tekintve kb. hasonló a helyzet, mint a harmonikus moll esetében. A fekvéseit fejben tartani nem könnyű, fogásai is nehezebbek. Bár nincsenek benne másfél hangos távolságok, de ettől még nem lesz könnyebb, mert több egész hangos távolság van egymás után, ami a gitár nyakán időnként nehezebb helyzeteket hoz létre.

Felhasználást tekintve is kb. hasonló a helyzet, mint a harmonikus moll esetében. Bár ezzel szerintem önálló dallamokat, riffeket, akkordmeneteket is nehezebb írni, jobban meg kell érteni a zene működését, a skála használatát, hogy a végeredmény jó legyen.

Így példákat is kevesebbet fogsz találni, de azért persze akad. Felhasználják progresszív rock és metal zenében, jazzben és jazz-rockban, és klasszikus zenében. Nagyon különleges hangulatú skáláról van szó, amely bár nem adja könnyen magát, de ha rászánod az időt, hogy megértsd a működését, akkor nagyon egyedi hangulatú zene hozható létre a segítségével.

További skálák

Mint írtam, rengeteg skála van. De az a megfigyelésem, hogy ha ezt a 4 rendszert megérted, akkor a többi skálát felfoghatod úgy, mint ezen 4 skálának a variációi. Ezt a 4 skálát megtanulva az olyan speciálisabb skálák, mint a magyar moll, prométheusz, perzsa, fél-egész, stb, skálák már könnyebben fognak menni mind megtanulás, mind felhasználás tekintetében.

Ha most kezdesz el skálákkal foglalkozni, akkor elsőnek a pentatont, utána a dúr/természetes moll rendszert ajánlom. Ezen skálákból jön létre a zene 95%-a. Persze, ha nagyon érdekelnek a különleges hangzások, zenék, akkor valamennyire ezekkel párhuzamosan is el lehet kezdeni pl. a harmonikus moll tanulmányozását, de ez már mérlegelés kérdése.

A végére pedig pár kérdés: neked mi a tapasztalatod a skálákkal kapcsolatban? Van olyan, amit tanultál vagy éppen most tanulsz? Mennyire ismered fel ezt a skálát kedvenc zenéidben? Mennyire tudod felhasználni, beépíteni a saját zenédbe? Írd meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok!