Emlékszem, hogy régebben mennyit küszködtem a gitáron való gyakorlás során, mennyire lassan alakultak ki a jó mozdulatok. Apránként, fokozatosan megértettem, hogy ez mitől van, és ezért különösen fáj látnom, hogy sokan mennyire hasonlóan gyakorolnak, mint én régebben. Ebben a videós blogbejegyzésben megnézzük a rossz gyakorlást, ami lassú és küszködéssel teli, és persze utána a jót is, amivel gyorsan és élvezetesen lehet fejlődni. Nézd meg a videót, olvass tovább!

A videót tartalma szövegesen:

Van a gitáron való gyakorlásnak egy módja, ami tele van bosszankodással, küszködéssel, és lassú fejlődéssel. A gond az, hogy ez a gyakorlási mód az, ami sokunk számára természetes és könnyen jön. És van egy másik mód, ami a könnyed és felszabadult játékhoz vezet, gyors fejlődést eredményez, de ami mégsem annyira magától értetődő. Nézzük meg mindkét gyakorlási módot! Szemléltetésképpen használjunk egy pohár vizet.

Képzeld ez azt, hogy a pohárban lévő víz felszíne jelképezi a mozdulataidat. Ha a felszín nyugodt, akkor csinálod a mozdulataidat jól. Hogyan gyakorlunk a legtöbben? Vedd a kezedbe a poharat, és próbáld meg elérni, hogy a felszíne nyugodt legyen. Nagyon koncentrálj. Csináld meg újra és újra. Gyakorold többet és többet! Lesz eredménye? Nem. A kezednek mindig van egy kis remegése, a pohár víz felszíne sosem lesz nyugodt. Többé-kevésbé mindig hullámzani fog, akármennyire is akarod ennek az ellenkezőjét. Mégis ez sokunk számára a gyakorlás leglogikusabb módja. Az akaratunkkal próbáljuk „rávenni” a pohár vizet, hogy maradjon nyugodt. Mintha csak rá tudnánk kényszeríteni, hogy azt csinálja, amit akarunk tőle. Így van gyakorlás során is. Az akarjuk, hogy a jó mozdulatok jöjjenek létre. Mintha csak rá tudnánk kényszeríteni a kezeinket a jó mozdulatokra. És ezt lehet gyakorolni évről-évre, mégis alig lesz eredménye (valamennyi persze lesz, hiszen a kezeid még ebből a rossz gyakorlásból is le fognak szűrni valamit, de felszabadult, könnyed játék így nem jöhet létre).

A másik módszer, ami a felszabadult játékhoz vezet teljesen másról szól, más megközelítésről. A pohár víz felszíne akkor lesz nyugodt, ha leteszed azt egy asztalra. Úgy jönnek létre a jó mozdulatok, ha megteremted azoknak a lehetőségét, a feltételeit. Ahogyan a pohár víz akkor fog elcsendesedni, ha leteszed egy asztalra. Ez a nyugodt víz feltétele. Másképpen fogalmazva, akkor tud a pohár víz lenyugodni, ha meghagyod ennek a lehetőségét úgy, hogy leteszed egy asztalra. Ehhez viszont az kell, hogy az egódat félrerakd. Az, hogy mit akarsz, az a kezeid mozgását nem segíti. Az segíti, ha meghagyod a lehetőségét, hogy létrejöjjenek a jó mozdulatok.

A rossz gyakorlásnak megvannak a jellegzetes gondolatmenetei. Ilyenek például, hogy „tegnap már ment, akkor ma is kellene, hogy menjen”. Figyeld meg, hogy ilyenkor milyen szavakat használsz. „Kellene”. Azt akarod, hogy ma is menjen, ami tegnap már ment. Így az egó beszél. Csakhogy a kezeid, amikor miliméteres mozdulatokat tanulnak, akkor nem így működnek. Egy másik jellemző tünete a rossz gyakorlásnak, ha pl. gyakorolsz fél órát, és ebből 25 percre azt mondod, hogy az csak nyűglődés. Ha ilyenkor lassan haladsz, szinte csak küszködsz, és sokat bosszankodol a rossz mozdulatok miatt, akkor az azért van, mert ebben a 25 percben rá akarod a kezeidet venni valamire. A helyett, hogy megteremtenéd a jó mozdulatok létrejövésének lehetőségét. Ha megteremted ezeket a lehetőségeket, akkor már abban a percben jól gyakorolsz, ahogyan a kezedbe veszed a gitárt. Nem kellenek hosszú percek, hogy hasznosnak érezd a gyakorlást.

Nézzünk egy példát, egy G dúr és C dúr akkordváltást. Fontos, hogy maga az elv bármilyen szinten működik, bármilyen technikával. Lehet szóló- vagy ritmusgitár technika (váltott pengetés, sweep picking, legato, tapping), skálaformák vagy akkordformák váltásai, ritmikák, bármi. Most az egyszerűség kedvéért nézzük meg a G dúr és C dúr akkordok váltásával.

Tegyük fel, hogy észreveszed, hogy folyton mellényúlsz a mutató ujjaddal, amikor a G dúr akkordról átváltasz a C dúrra. Mi történik ilyenkor a rossz gyakorlási módszerrel? Megismétled a mozdulatot sokszor. Mert az jár a fejedben, hogy azt akarod, hogy a mozdulat sikerüljön. Persze tudod, hogy gyakorolás kell, és ezért csak csinálod és csinálod. Elhibázod, bosszankodsz, de csak csinálod tovább. Nem figyeled meg, hogy pontosan mi történik, nem változtatsz semmit. Úgy gondolod, hogy pusztán a gyakorlás mennyisége elég lesz, hogy megoldódjon a probléma. Tegnap már ment, akkor ma is kell, hogy menjen. És hasonló gondolatok.

Most tegyük fel, hogy ugyanez a probléma, de most megteremted a lehetőségét annak, hogy létrejöjjenek a jó mozdulatok. Amikor észreveszed, hogy a mutató ujjaddal mellényúlsz, megállsz, és átgondolod, hogy mi történt. Ha mellényúlsz, az azt jelenti, hogy az ujjad még nem tudja jól a mozdulatát. Lehet, hogy segít, ha csak erre az ujjadra koncentrálsz, és a többi ujjadat nem is használod. És persze jelentősen lelassítod a mozdulatot. Tehát a C dúr akkord azon hangjait, amit a középső és gyűrűs ujjaddal fognád le, most nem is fogod le! Most csak a mutató ujjaddal fogod le a hangot jelentősen lassabb tempóban, mint ahogyan szeretnéd (akarnád). Majd ezt megismétled sokszor, míg a mutató ujjad szinte magától tudja a dolgát. Utána kipróbálod a teljes C dúr akkorddal (tehát úgy is, hogy a középső – és gyűrűs ujjaddal is fogod a megfelelő hangokat), most is lassabb tempóban. Majd megfigyeled, hogy mi történik. Kell még gyakorolni külön a mutató ujj mozgását? Vagy csak még lassabbra kellene venni a tempót? A többi ujj jól mozog? Ha így csinálod, akkor megteremted a mutató ujjad számára, hogy létrejöjjön a jó mozdulat.

És bár nem tűnik ésszerűnek, de hidd el, hogy a második, jó módszerrel lehet a leggyorsabban fejlődni. Mivel ebben a módszerben nem kényszeríted a kezeidet semmire, hanem „csak” megteremted a jó mozdulatok létrejövésének a lehetőségét, így nem fog semmi kényszeresség, görcsösség rögzülni benned. A játékod, mozdulataid könnyedek lesznek. Ez vezet a leggyorsabb fejlődéshez és a felszabadult játékhoz.

Próbáld ki! Írd meg, hogy mi a tapasztalatod!