Jártál már úgy, hogy nekiveselkedtél egy akkordváltás megtanulásának, csak gyűrted és gyűrted, de csak nem sikerült a váltás? Tudod, amikor már az ujjbegyed is fáj a húrok szorongatásától, de csak nem akar sikerülni? Vagy amikor egy dalban két akkordot gyorsan kellene váltani, de úgy érzed, hogy te csak olyan gyorsan tudod váltani a két fogást, mint ahogyan egy lajhár mászik fel a fára?

Ez a jelenség gyakoribb, mint gondolnád. Szinte minden gitáros átesik rajta. Ebben a leckében azt nézzük meg, hogy miért jön ez létre, mi az a két nehézség, buktató, amire oda kell figyelned, ha gyors és folyamatos akkordváltásokat szeretnél a gitáron. Tanácsokat is fogsz találni, hogy hogyan tudod legyűrni ezt a két akadályt. Nézd meg a videót és/vagy olvass tovább!

A videó lényege szövegesen:

Bár már kb. 26 éve volt, de mind a mai napig kristálytisztán emlékszem rá, hogy mennyire megszenvedtem a G dúr akkorddal. Gyakoroltam és gyakoroltam, de csak nem akart menni. Ez az emlék is sokat segít abban, hogy jobban megértsem azt, hogy a diákjaim min mennek keresztül, amikor az akkordokat tanuljuk. Az egy dolog, hogy az intelligenciánkkal megértjük, hogy hogyan kellene lefogni az egyes akkordformákat, de sajnos az a másik, hogy a kezeink képesek-e lefogni azokat. A saját tapasztalatomból és diákjaim fejlődése alapján azt gondolom, hogy két alattomos buktató van, ami a folyamatos akkordváltásokat hátráltatja.

Nézzük meg mindkettőt:

1. Akadály: koordinációs probléma az akkordváltások során

A koordinációs probléma azt jelenti, hogy az ujjaid nem tudják egészen pontosan, a legapróbb kis rezdülésig, hogy mit is kellene csinálniuk. Az ne tévesszen meg, hogy te magad tudod, hogy mit kellene csinálniuk! Ha az ujjakban nem rögzült mélyen az a mozdulat, ami kell a folyamatos váltáshoz, akkor az ujjaid még nem tudják a feladatukat. Két módszerrel tudod megállapítani, hogy koordinációs problémád van bizonyos akkordformákkal:

a. Ha váltás során az ujjaid nem találják meg egyből a helyes mozdulatot.
Figyeld meg, hogy hogyan fogsz rá akkordváltás során a számodra nehezen menő akkordra. Ha azt találod, hogy mellényúlsz, az ujjaid tétovák, nem tudják egyből a helyes mozdulatot, ha ki kell tapogatnod az ujjak helyét, az jelzi, hogy koordinációs problémával van dolgod.

b. Próbáld meg az akkordformákat (nagyjából) már a levegőben felvenni. Ha nem sikerülnek, az jelzi a koordinációs problémát, az ujjaid még nem tudják, hogy milyen formát kell felvenniük.

Megoldás a problémára: lassú gyakorlás, vagy részformák gyakorlása. A lassú gyakorlás ebben az esetben azt jelenti, hogy lefogod az egyik akkordot, majd felemeled az ujjaidat a húrokról, megint lefogod, megint felemeled, és ezt megismétled párszor. A lényeg az, hogy amikor felemeled az ujjaidat, a levegőben is próbáld megtartani az akkordformát! Így fogják az ujjaid megtanulni, hogy milyen formát kellene felvenniük. Fontos, hogy ezt lassan csináld, mutasd meg az ujjaidnak a helyes mozdulatot! Ha olyan sebességet választasz, amin az ujjaid tétovák lesznek, azzal nem mész semmire! Annyira le kell lassítanod a mozdulatot, hogy minél jobban tudjad az ujjaidat kontrollálni. Mutasd meg lassú tempón az ujjaidnak, hogy mit is kellene csinálniuk.

A részformák gyakorlását a Kezdőgitártréningben megtalálod. Az ingyenes részt itt találod – Kezdőgitártréning, ha a mélyebb gyakorlási útmutatót akarsz, akkor itt találod a részleteket – Kezdőgitátréning 5 hónapos tanfolyam.

2. Akadály: fizikai probléma

Ez a probléma akkor lép fel, ha a kezed még nincs felkészülve bizonyos akkordformák lefogásához. Ez egy természetes dolog a gitár tanulás során, hiszen a fogó kéznek nagyon szokatlan mozdulatokat kell megtanulnia. A gitáron kétféle akkordforma van: szűkebb forma, amelyben az ujjak közelebb vannak egymáshoz, és tágabb akkordforma, amelyben az ujjakat jobban szét kell nyitni. A fizikai problémák főként a tágabb akkordformáknál szoktak jelentkezni.
Vizsgáld meg, hogy hogyan fogod le a szélesebb formákat! Ha azt tapasztalod, hogy az egyik ujjadat le kell először rakni ahhoz, hogy lefogd a többi hangot is, az lehet, hogy azért van, mert nem tudod kellőképpen tágra nyitni az ujjaidat. Ez lelassítja, és görcsössé teszi az akkordváltásaidat. Gyakori eset, hogy pl. a C dúr vagy a D moll akkordnál a gitárosnak le kell tennie először a gyűrűs ujját, hogy onnan (mint egy mankó segítségével) le tudja fogni a többi ujjával a többi hangot.

Megoldás a problémára: gyakorolnod kell az ujjaid nyújtózkodó képességét, vagyis azt, hogy egymáshoz képest minél jobban szét tudd nyitni az ujjaidat. A leggyakoribb az, hogy a középső ujj és a gyűrűs ujj van „összeragadva”, ezt a két ujjat nehéz sok gitáros számára elkülöníteni. (Ezért is nehéz a D moll és a C dúr, hiszen mindkettőben pont ezt kell csinálni.)
Az ujjak nyújtózását bármivel tudod fejleszteni, a lényeg az, hogy amit gyakorolsz, abban próbáld meg a karodat minél kevéssé használni, és minél inkább az ujjakat. Diákjaimmal a legkülönfélébb mozdulatokat szoktuk órákon csinálni, aminek pont ez a célja. Ebben elkerülhetetlen a jó tartás, amely során a kezedet szembefordítod a gitár nyakával.
Fontos! Vigyázz a kezedre, meg ne sérüljön! Ne vidd túlzásba, és gyakorlás közben pihentesd a kezedet rendszeresen. Már egy néhány perces gyakorlás ki tudja fárasztani a kezedet, így nagyon figyelj rá, és a fáradtság első jelére pihentesd kicsit. Lógasd le a tested mellé, az a legjobb, és várj így egy kicsit.

Az akkordváltások nehézsége a gitáron abban rejlik, hogy ez a két probléma legtöbbször egyszerre jelentkezik! Meg kell vizsgálnod a mozdulataidat, hogy lásd, hogy a kettőből melyik hátráltatja az akkordváltásaidat. Így ha ezt a két területet fejleszted, akkor az akkordváltásaid sebessége és folyamatossága is fejlődni fog.