Egy kezdő gitáros számára az egyik leggyorsabban sikert hozó területe a gitározásnak az úgy nevezett „tábortüzes” gitározás. Megszámlálhatatlan dalt lehet eljátszani néhány akkord segítségével, és ez nagy sikerélményt okozhat a gitáros számára. Sajnos azonban az került a közvélekedésbe, hogy ez a stílus mennyire „egyszerű”. Ugyanakkor, rengeteg olyan gitárossal kerülök kapcsolatba, akik küszködnek ezzel a stílussal, nem tudják felszabadultan játszani. Akkor valami nem stimmel? Mégsem olyan egyszerű ez a stílus, mint amilyennek sokan gondolják?

A „tábortüzes” stílushoz 3 gitáros képességedet kell fejlesztened, ha felszabadultan akarod játszani. Ebből kettő viszonylag egyértelmű, de a harmadikra sok gitáros nem gondol. Olvasd tovább a bejegyzést, hogy tisztában legyél mindhárom gitáros képességgel.

Az első gitáros képesség: akkordok gyors váltása.

Az egyértelmű, hogy akkordozós dalokhoz tudni kell az akkordokat. A kérdés inkább az, hogy hogyan fogod tudni ezeket az akkordokat gyorsan váltogatni. A rossz válasz az, hogy „gyakorlással”. Ugyanis, rossz gyakorlásból rosszul beidegződött mozdulatok lesznek csak. Ez vezet a lassú, görcsös mozdulatokhoz. Tipikus példa, amikor pl. a C dúrt vagy G dúrt egy gitáros csak lassabban, feszes kézzel, görcsösen tudja lefogni. Ilyenkor az ujjai hamar kifáradnak, és nem oda mennek, ahová a gitáros akarja. Van, amikor mindegy véletlenül sikerül lefogni ezeket a nehéz akkordokat, máskor meg nem. Ilyenkor a gitáros nem tud támaszkodni az akkord tudására, mert vagy sikerül lefogni az akkordot, vagy nem. Így nyilván nem lehet eljátszani egy dalt.

A legelső lépés, hogy az akkordokat gyorsan tudjad váltogatni, maga a gitártartás. Az, hogy egyáltalán miképpen fogod meg a gitárt, miképpen tartod. Ha még nem láttad, feltétlenül nézd meg ezt a videót, ami a legalapvetőbb gitáros mozdulatokat mutatja be. Össze nem tudom számolni, hogy hány diák keresett meg azzal, hogy nem tudja az akkordokat gyorsan váltogatni, és szinte mindig már magával az alapmozdulatokkal és a helyes tartással volt a gond, ezeket kellett kijavítani, és megtanulni jól. Ez után az akkordok gyorsabb váltása már magától jött.

A téveszme abban a felfogásban van, hogy „az akkordokat gyakorolni kell sokat, és majd egyszer valahogyan gyorsan fogom tudni váltogatni ezeket”. Ez a téveszme nem veszi figyelembe, hogy a gyakorlás mennyisége nem számít, ha a gyakorlás rossz, és azt, hogy az akkordok helyes gyakorlása már a jó kéz – és gitártartással kezdődik.

A második gitáros képesség: megbízható ritmusjáték.

A ritmusjáték közben van egy egyértelmű helyzet, és egy kevésbé egyértelmű. Amikor van hang, akkor pengetned kell. Ez egyértelmű. Le – vagy felpengetéssel.  De mi van akkor, amikor szünet van? A ritmusjáték sava-borsa az, hogy nem játszol folyamatosan, hanem kis szünetekkel „megszaggatod”, színesebbé teszed a játékodat. A kérdés az, hogy ezen szünetek közben mit csinál a pengető kezed? Hogyan tartod a szüneteket? Hogyan jössz vissza a szünetből úgy, hogy a ritmusozásodba ne legyen semmilyen kis „döccenés”, sima maradjon és folyamatos?

Megbízható rendszerben kell gyakorolnod, hogy tudjál mindenféle ritmusképletet játszani. Negyedeket, nyolcadokat, tizenhatodokat. Negyed szünetet,  nyolcad szünetet, tizenhatod szünetet. Triolát, és triolás szünetet (bár triolák a tábortüzes stílusban ritkábban vannak).

A harmadik gitáros képesség: belső időérzék.

Most jutottunk el a lényeghez. Ami nem látszódik, és nem egyértelmű. Csak akkor fogsz tudni felszabadultan „tábortüzes” stílust játszani, ha kifejlődött annyira a belső időérzéked, hogy már ösztönösen tudjad, hogy mikor kell az akkordokat váltani. Erre azért van szükség, mert a szöveg ritmikája sokszor teljesen más, mint amit a gitáron kell játszanod. Ha csak sima negyedekkel le tudsz kísérni egy dalt úgy, hogy rádúdolod a szöveget, és nem zavarodsz bele, akkor az már jól fog szólni. Pont abban rejlik a nehézség, hogy a belső időérzékeddel mérned kell, hogy az egyes akkordok meddig tartanak, hiszen a szöveg (az ének) ritmikája nem fedi a gitározás ritmikáját. Pl. nem mindig a sorok végén kell váltani az akkordot, hanem van, amikor sor közben. Vagy: lehet, hogy a sor végén kell tartanod valamennyi szünetet, ami alatt nincs ének, csak a gitár megy. De mennyi legyen ez a szünet?

Ha a belső időérzéked jó, akkor fogsz tudni pl. negyedeket pengetni az akkordokra, és nem fog bezavarni, ha a szöveg ritmikája teljesen más. Aztán jöhetnek a bonyolultabb ritmikák, nyolcadok, szünetek, stb. A belső időérzékedet remekül tudod fejleszteni, ha számolással gyakorlod a ritmikákat.

Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy lásd, valójában több gitáros képességet kell egyszerre használnod még egy olyan „egyszerűnek” tűnő stílushoz is, mint az ún. „tábortüzes” gitározás. Sajnos sokszor látom, hogy egy tanuló – ha nehézsége van ebben a stílusban – akkor saját magát kezdi el hibáztatni. Olyanokat gondol, hogy „biztosan nincs tehetségem” vagy „biztos rövidek az ujjaim”, vagy „biztos nincs ritmusérzékem”, vagy, hogy „lassúak az ujjaim”. Ebből semmi nem igaz. Ez mind téveszme.

Ehhez a stílushoz semmi különös veleszületett képesség nem kell. Hidd el, elég hosszúak az ujjaid, van ritmusérzéked és tehetséged hozzá, az ujjaid gyorsaságával sincs gond. Annyi kell hozzá, hogy hatékonyan fejleszd a fentebb felsorolt gitáros képességeidet. És akkor végtelen mennyiségű „tábortüzes” dalt el fogsz tudni játszani.

Mindhárom képességet mélységében taglalja a Kezdőgitártréning. Kattints ide hozzá: Gitár leckék kezdő gitárosoknak