A gitár tanulás brutálisan nehéz. De itt most másra gondolok, mint ami ilyenkor fel szokott merülni. Általában, ilyenkor olyanokra gondolunk, mint hogy hogyan kell lefogni ezt meg azt az akkordot, hogyan lehet gyorsan szólózni, miképpen lehet megtanulni improvizálni, stb. Persze, ezek mind fontos dolgok a gitár tanulás során, és bizony egyik-másik nem éppen könnyű. De ezen nehézségek oka viszonylag könnyen felismerhető, és az okot kezelve mindegyik terület jól fejleszthető.

Például az akkordváltások nehézsége szinte biztos, hogy ujj-koordinációval, vagy az ujjakban fellépő túlzott feszültséggel kapcsolatos. A gyors szólózás és az improvizáció már összetettebb témák, itt már szerepet kap a pengetési technika, hangszerismeret, izomtónus, skálaformák és akkordok ismerete, stb. De a lényeg, hogy itt is megtalálható a „gyenge láncszem”.

Ebben a bejegyzésben arra szeretnék utalni, hogy mindezen dolgok valójában a gitár tanulás könnyebb részei közé tartoznak. Ezek miatt nem lenne nehéz megtanulni gitározni. Ezek miatt csak amolyan közepes nehézségű lenne. De nem az. Akkor miért írtam, hogy brutálisan nehéz? Mondom…

A gitár tanulás legnagyobb nehézsége…

…az, hogy a céltól függően sokáig tart megtanulni. Ha csak amolyan „tábortüzes” stílust szeretnél játszani, az is minimum hónapok kérdése, de akár 1-2 év is lehet. Ha pedig magasabb szintre akarsz jutni, akkor már évekről beszélhetünk mindenképpen. A nehézség abban rejlik, hogy mint minden ilyen esetben, Neked nap mint nap meg kell hoznod azt a döntést, hogy megtanulsz gitározni. Vagyis, hogy leülsz gyakorolni. Ha csak egy napig, hétig, hónapig tart az elszántságod, abból nem lesz semmi. Kitartónak kell lenned hosszabb időn át. És tudod, mi ezzel a probléma?

„Fogd rá a nyuszira”

Az, hogy mi emberek nagyszerűen teljesítünk, amikor kifogást kell találnunk valamire. Pl. lehet, hogy egyik nap fáradt vagy. Vagy nem ismerték el az igyekezetedet az iskolában, munkahelyen. Rossz jegyet kaptál, vagy letolt a főnök. Összevesztél a barátoddal, barátnőddel, rokonoddal, stb. Ilyenkor könnyű megmagyarázni, hogy miért nem veszed a kezedbe a gitárt. És ez persze időnként nem is baj. Úgy értem, időnként kell is pihenni (berakhatsz pihenőnapokat a sok gyakorló nap közé). Időnként előfordulhat, hogy egyszerűen nincs kedved gyakorolni, mert fáradt vagy rosszkedvű vagy. Akkor van probléma, ha ez már sokszor előfordul és állandósul.

És persze ez nem csak más -gitározástól független- okok miatt következhet be. Ha nem a szintednek megfelelő leckét/dalt tanulsz, akkor könnyű azt a kifogást találni, hogy „biztosan rövidek az ujjaim”. Ha nem jól gyakorolsz, akkor adja magát az a kifogás, hogy „biztos azért nem tudok jól megtanulni, mert nem érek rá napi 10 órát gyakorolni, ahogyan a nagyok teszik”. Ha szerencsétlenségedre olyan gitártanárt fogtál ki, aki nem volt a helyzet magaslatán vagy nem jött be a módszere, és ezért lassan fejlődtél (vagy sehogy) akkor kapóra jön azt mondani, hogy „a gitározáshoz tehetség kell, nekem meg biztosan nincs -pedig tanárhoz is járok”.

„Időről időre mindannyian csalódunk, szembesülünk problémákkal és frusztrációkkal, de az, hogy mindezt hogyan kezeljük, többet számít az életünk alakítása szempontjából, mint bármi más, amit teszünk.” – Anthony Robbins

Az első feladatod az, hogy egyáltalán felismerd a gitár tanulás során, amikor ilyen helyzetben vagy. Pl. amikor már többször mondod magadban, hogy „fáradt vagyok, most nincs kedvem gitározni”, akkor ott valami nem stimmel. Akkor már valamit tenned kell, hogy a probléma megoldódjon. Talán át kellene szervezned a napodat? Lehet, hogy kicsit hamarabb fel kellene kelned, és már reggel leülni kicsit gyakorolni, amikor még pihent vagy? Vagy a napközbeni teendőidet kellene nagyobb hatásfokkal elvégezned, hogy több időd maradjon? (Nálam pl. ez utóbbi a helyzet…)

Ha nem fejlődsz úgy a gitár tanulás során, ahogyan szeretnéd, gondolsz a lehetséges megoldásokra? Vagy megelégszel annyival, hogy „gyakorlok, de nekem ez nem megy”? Vagy, hogy „rövidek az ujjaim”? Igen, nagyon céltudatosnak és elszántnak kell lenned. Egy sikeres üzletembertől hallottam, hogy egy hosszabb vizsgálat során emberek életét követték nyomon, és arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire lesznek sikeresek későbbiekben. Arra jutottak a vizsgálat során, hogy egy dolognak volt kiemelkedő szerepe ebben. Ez nem az IQ volt, nem az iskolázottság, nem a neveltetés. Arra jutottak, hogy az volt a döntő, hogy az illető hogyan volt képes keresztülverekedni magát nehéz helyzeteken, nehéz időszakokon. Mi tehát a feladatod?

Először is ismerd fel, ha valami hátráltat a gitár tanulásban. Ami időnként nem könnyű, mert ez lehet valós dolog is (ez a könnyebb része), de lehet olyan is, amit csak elképzelsz, és ami valójában nincs (ez a nehezebb eset). (Egy példa erre: időnként szinte félve veszik fel a kapcsolatot velem felnőttek, és kérdezik, hogy nem-e késő belevágniuk vagy elkezdeni gitárórára járniuk. Ilyenkor elmondom, hogy a komolyzenészek kb. 50-60 éves korunkra érik el a csúcsformájukat. És ha valaki nem akar profi zenész lenni, akkor nyilván nem is kell olyan szinten zenélnie, mint egy profi komolyzenésznek.)

Ha felismerted a problémát, akkor megoldást kell rá találnod. Ez fontos (és időnként nehéz) annak érdekében, hogy hosszan és kitartóan tudjál gyakorolni a gitáron.

A sikeres stratégia a tanulás során

Oké, tegyük fel, hogy jó passzban vagy, érzed, hogy fejlődsz, és jó nyomon vagy. Mi akkor a teendőd? Hogyan végezd a napi szintű gyakorlást úgy, hogy az hónapokon, éveken át kitartson? A recept egyszerű. Már volt egy idézet Anthony Robbins-tól, most itt van még egy: „A legsikeresebbek mindig azok lesznek, akik felismerik a darabolás hatalmát, vagyis, akik egyszerre soha nem harapnak annál nagyobb falatot, amit még ténylegesen meg is tudnak rágni.”

Meg kell tanulnod darabolni. Meg kell tanulnod sok-sok kis lépést megtenni. És közben örülni ezen kis lépéseknek. Mit jelent ez a gyakorlás során? Azt, hogy ha csak 5 perced is van gyakorolni, úgy kell letenned a gitárt, hogy azt mondjad magadban „remek, jól telt ez az 5 perc, fejlődtem”. Persze, nyilván 5 perc alatt nem lehet annyit fejlődni, mintha 1 órád van gyakorolni, de érted, mit akarok mondani. Vagyis annyira rá kell koncentrálnod egy dologra, hogy 5 perc alatt is érezd a fejlődést. Pl. ha kezdő vagy: 5 perc alatt nem fogod megtanulni az összes alapakkordot, de mi lenne, ha két akkord váltására koncentrálnál csak? Fejlődnél, ha 5 percig gyakorolnál két akkordot? És mi lenne, ha az egyik leckének csak az első sorát játszanád el annyiszor, amennyi az 5 percbe belefér? Szerinted fejlődnél, ha 5 percig játszanál egyetlen egy sort? Biztos lehetsz benne…

Ha haladóbb vagy, és mondjuk a skálákat gyakorlod: megy már az egyik fekvés, és szeretnéd hozzátanulni a mellette lévőt? Mi lenne ha 5 percben csak a felső három húron néznéd meg ezt a másik fekvést? Vagy csak kettőn? Vagy akár csak egyen? Vajon fejlődnél, ha 5 percig csak egy húron megnéznéd a skála folytatását? Tuti.

Kis lépéseket megtenni könnyű. Ha valami könnyű, azt örömmel fogod végezni. Arra hasznos lesz 5 perc is, meg persze 2 óra is. A kis lépésekre könnyű koncentrálni, figyelni. Ezen sok kis lépésből fog összeállni a „nagy egész” a gitár tanulás során. Így maga a gitár tanulás folyamata is örömmel fog eltölteni, és nem azt fogod várni, hogy „mikor tanulok már meg végre?”

Márpedig, ha élvezed magának a tanulásnak a folyamatát, és így kitartóan tudod csinálni, akkor végül meg fogsz tanulni gitározni. Ennyire egyszerű.

Az ebben a bejegyzésben leírt dolgokhoz, stratégiákhoz segítséget kaphatsz itt:

Ha kezdő vagy, akkor ismerd meg a gitározás 5 területét, amire kezdőként figyelned kell ebben az online tréningben: gitár tanulás, gitároktatás kezdőknek.

Ha személyes oktatásra vágysz, vagy haladóbb vagy, akkor itt: felnőtt könnyűzenei gitároktatás.

Ismerd meg egy ingyenes videós leckesorozat keretében a gyors fejlődés stratégiáját gitáron.