Kezdem egy kis magyarázattal. Mi is az a Gitárkirándulás? Talán az, hogy gitárral a hátunkon vagy a hónunk alatt kirándulunk? Logikus lenne, de nem. Hanem szimplán csak az, hogy vállalkozó kedvű diákjaimmal fogtuk, és egy szép novemberi szombaton elmentünk a Budai-hegyekbe egy kis túrára, miközben beszélgettünk mindenféléről, de persze leginkább a gitározásról.

Miért is jó egy ilyen alkalom? A válasz a következő: A gitáron való gyakorlás sokszor egy elég magányos dolog. Ráadásul, egy hosszú folyamatról beszélünk, senki sem tud megtanulni 1 hónap alatt gitározni (de magas szinthez az 1 év is kevés). Ilyenkor előfordulhat, hogy kétségek merülnek fel még a legelszántabb gitárosban is (jó ütemben fejlődök-e, helyesen gyakorlok-e, stb).

Egy ilyen helyzetben jól jön, ha az ember találkozhat hasonló gondolkodású emberekkel, és együtt megbeszélhetik a gitározás kapcsán felmerülő véleményeiket, kérdéseiket, ötleteiket, stb. Ez adta az ötletet a túrára.

Hűvösvölgyön találkoztunk, és a Nagy Hárs-hegyi Kaán Károly kilátót céloztuk meg. A sárga turista jelet kellett követnünk, amit némi keresgélés után sikerült is megtalálni. Utána már könnyű volt feljutni a kilátóig. Az őszi erdő párába burkolózott, ami számomra kész megkönnyebbülés volt, mivel tériszonyos vagyok, és így legalább a kilátóból kifele nézve sem lehetett sokat látni…Na jó, azért lehetett, és ahhoz képest még jól is bírtam a magasságot, ahhoz képest, hogy máskor ilyen helyzetben görcsösen szoktam kapaszkodni a korlátba.

Utána lefele menet tartottunk egy kis kupaktanácsot, és megvitattunk a gitározás egyik elhanyagolt, de önmagában sorsdöntő kérdését. Ami nem más, mint a gitározás pszichológiája, vagyis a gitáros hozzáállása, gondolatai gyakorlás közben. Pár példa:

• Elfogadom-e, hogy a hibázás a gyakorlás része? Tudom-e kezelni magamban a hibázást, vagy elkezdek bosszankodni?
• Tudom-e növelni az önbizalmamat?
• Izgalmassá tudom-e tenni a gyakorlást?
• Odafigyelek-e a testem visszajelzéseire (ujjak, csukló, felkar, váll, hát esetében érzek-e felesleges feszültséget, fájdalmat).

Remek ötletek, vélemények hangzottak el ezekről a kérdésekről, alaposan  kiveséztünk mindent. Öröm volt látnom, hogy igazi „brainstorming” alakult ki, amiből mindenki kivette a részét.

Itt egy kép a kupaktanács alatt:

És egy másik:

A tanácskozás után fellelkesülve indultunk visszafelé, és sikerült is egyből eltévednünk, de mivel szép idő volt, és annyira nagyon a Budai-hegységben nem lehet elkavarni, ezért egy kis bónusz sétát követően visszatértünk a kiindulási helyünkre.