A gitározás sok tekintetben hasonlít a sportra. Akárcsak a sportban, a gitározásban is gyakorolnunk, fejlődnünk kell, ha magas szintre szeretnénk jutni. Akárcsak a sportban, a gitározás során is rendkívül fontos a hozzáállásunk, szemléletünk. Hiszen egy sportoló teljesítményét is nagymértékben befolyásolja, hogy milyen mentális/érzelmi állapotban van. Milyen a motivációja, és hogyan tudja fenntartani azt hosszú időn át (nyilván egy sportolónak sincs mindig kedve lenyomni az 50.fekvőtámaszt, vagy lefutni a 10. kört). A sportban is sokszor évek kellenek egy komolyabb szinthez, akárcsak a gitározásban.

De nézzünk egy példát, mondjuk a teniszt. Hogyan épül fel egy teniszező edzése, ha magas szintre szeretne jutni? Vajon csak szaladgál a pályán fel-le, és megpróbálja visszaütni a labdát? Vagy ennél sokkal összetettebb és sokrétűbb az edzésprogramja?

Bár nem vagyok teniszedző, de régebben teniszeztem, így valamit azért konyítok a dologhoz. Az biztos, hogy egy jó teniszezőnek rendkívül jól kell bírnia szuflával, és hosszú távon is jól kell bírnia állóképességgel. Egy labdameneten belül sokszor kell gyorsan mozognia (pl. beérnie egy labdát), ugyanakkor egy meccs akár 2-4 órát is tarthat (extrém esetben még tovább). Tehát mind a rövidtávú, gyors, mind a hosszútávú állóképességének nagyon jónak kell lennie. Ezt a kétfajta állóképességet különféle módon lehet fejleszteni.

Foglalkoznia kell külön a tenyeres ütésével, a fonákkal, az adogatással. Külön érdemes foglalkoznia a hálójátékkal, a röptézéssel (még azon belül is lehet külön csoport, pl.  a fonák lecsapás a hálónál elég nehéz – így azt külön is lehet gyakorolni). A félröpte is egy külön „tudomány”, akárcsak az átemelés vagy a rövidítés. Az ütéseket meg lehet ütni pörgetve, és nyesve. Ha az ellenfél bejön a hálóhoz, el kell tudni ütni mellette laposan, míg ha hátul van az alapvonalnál, akkor időnként jól jöhet, ha az ember fel tudja pörgetni magasra a labdát.

Bizonyára nem mindegy, hogy milyen súlyzós edzést végez a teniszező, miképpen végzi a nyújtást, lazítást, stb.

A mentális felkészülés egy külön tudományág, önmagában dönthet győztes és vesztes között. A táplálkozáson is sok múlik. És ezeket csak úgy írtam össze, mint amire amatőrként gondolhatok. Nyilván egy profi sokkal részletesebben le tudná bontani mindezt részegységekre.

Ok, vissza a gitárra. Szerinted a gitározás egyszerűbb, vagy összetettebb, mint a tenisz?

Egy biztos. Hogy nem egyszerűbb, az tuti. (Pl. ahogy a fonák lecsapás egy külön nehézség a röptén belül, úgy csak a pengetésen belül van vagy 10 féle nehézség, feladat, amit hasznos, ha külön is gyakorlunk a gitáron. És ez csak a pengetés. Akkor még nem volt szó a sweep pickingről, ritmusjátékról, legatoról, tappingről, akkordokról, skálákról, improvizációról, zeneszerzésről, hallásról, stb. )

A teniszező számára is azon múlik, hogy milyen szintre jut, hogy milyen az edzésterve. Önmagában, ha csak egy területtel foglalkozik (pl. a tenyereseivel), akkor nem számíthat sok jóra (legalábbis, egy szint felett).

Ugyanígy van a gitáron is. Ha magas szintre szeretnél jutni, rendkívül fontos, hogy legyen egy jól felépített „edzésterved”, ami minden gitározásban fontos zenei területtel foglalkozik. Még egyszer: ebből legalább annyi van, mint amennyit most teniszben laikusként felsoroltam (de talán még több is – nyilván gitáron sokkal többet fel tudnék sorolni, mert ahhoz jobban értek – de egy profi teniszező is biztos tudna még sorolni a teniszből). Ha csak egy-egy területtel foglalkozol, miközben sok mással nem, jó eséllyel nem fogsz tudni egy adott szint felé lépni. Vagyis a gyakorlatok, leckék összessége az, ami számít.

Tehát, először is gondold végig, hogy milyen szintet szeretnél elérni a gitáron. A második lépés pedig az, hogy minden fontos területen képezd magadat.

Segítség kell? Klikk ide: gitároktatás felnőtteknek blues, rock, metal stílusban