Kezdő gitárosoknál sokszor előfordul, hogy ódzkodnak a pengetővel való gyakorlástól. Én magam is így voltam vele. Elmondom ezzel kapcsolatban a saját történetemet. Abban az időben szinte csak Dire Straits-et hallgattam. Ha ismered a zenekart (volt itt szó róluk  a blogban is), tudod, hogy a zenekar vezető/dalíró Mark Knopfler, aki szinte mindig ujjal játszik. (Nagy néha láttam pengetőt a kezében – az idő 0,0000001 százalékában.) Az ő hatására kezdtem el gitározni. Az első években csak ujjal játszottam, hiszen úgy akartam játszani, mint ő. 🙂

Aztán elkezdtem gitártanárhoz járni, és a tanárom rávett arra (némi idő után), hogy kezdjek el pengetővel (is) gyakorolni. Kezdetben persze nagyon furcsa és szokatlan volt, hiszen, mint írtam, már évek óta ujjal játszottam. Na meg, hogy leszek így Mark Knopfler??? De mert nagyon megbíztam a tanáromban, ezért folytattam a pengetővel való gyakorlást.

Mind a mai napig köszönettel tartozom ezért neki. A tudásom töredékével rendelkeznék, ha csak ujjal tudnék játszani. A zenei lehetőségek, megoldások sokkal szélesebb része áll így a lehetőségemre, hogy pengetővel is gyakorlok. Vagyis sokkal nagyobb a zenei szabadságom, mintha csak ujjal játszanék.

 
Ezért biztatlak arra, hogy ha ódzkodnál a pengetőtől, akkor próbáld meg ezt legyűrni, és kezdj el gyakorolni vele. A lehetőségeid száma fényévekre lesz attól, mintha csak ujjal tudnál játszani. (Ez itt egy könnyűzenei blog, tehát könnyűzenéről van szó most is – ha komolyzenét vagy flamencot akarsz játszani, az más tészta, ezeket a stílusokat ujjal kell játszani.)

 
És persze a kettő nem zárja ki egymást (tehát a bejegyzés címe kicsit megtévesztő). Meg lehet tanulni simán ujjal is, és pengetővel is játszani. Annál több lehetőséged lesz, minél többféleképpen meg tudod szólaltatni a gitárt. Így végső soron több lehetőséged lesz a zenei önkifejezésre.