Tony MacAlpine márciusi koncertjét követően elhatároztam, hogy jobban megismerem munkásságát. Maga a koncert elég nehéz volt számomra úgy, hogy nem ismertem a számait. Utána azonban a neten meghallgattam a koncerten elhangzott nótákat, és pár hallgatás után már kezdtem megismerni azokat. Ezen felbátorodva gondoltam, beszerzem az egyik albumát, és mivel nemrég jelent meg egy, ezért kezdtem ezzel.

Az igazsághoz tartozik, hogy saját nevével jelzett albumából egy-két számot már meghallgattam korábban, de akkor nem fogtak meg. Persze, ez nem is csoda, hiszen az album egyáltalán nem egy könnyű hallgatnivaló. Olyan nóta alig van rajta, ami első hallgatásra is azonnal megjegyezhető lett volna számomra.

Ennek talán az egyik oka, hogy Tony sokszor erőteljesen keveri a különböző stílusokat. Mivel otthon van klasszikus zenében, metalban, fusionban, nem jelent számára gondot ezen stílusok váltogatása nemcsak a nóták között, hanem akár egyazon nótán belül is. Ezért nem is lehet tudni a hallgatás során, hogy pl. egy erős metal riff után hogyan fog folytatódni a nóta. Simán folytatódhat jazz elemekkel megtűzdelt szólóval.

Többszöri hallgatás után azonban letisztultak a dolgok, és már az elsőre kevésbé észrevehető megoldásokra is tudtam figyelni. És mivel Tony mindent tud az előbb említett stílusokról, bizony rengeteg finomság rejtőzik a dalokban. A többség metal és fusion tétel, de van pl. akusztikus gitárral előadott klasszikus zenére emlékeztető darab, itt-ott nagyon enyhén egy kis blues is.

Ha szereted az instrumentális metal/fusion zenét, és van türelmed kivárni, hogy egy-egy tétel „beérjen”, és elraktározódjon a füledbe, akkor ajánlott hallgatnivaló!
Ízelítőnek itt egy példa, a Pyrokinesis:

Itt pedig egy videó, ahol bemutat pár gyors motívumot az albumról:

Leírtam kettőt tabba, az első egy Dmaj arpeggio (0:53-nál kezdődik), a másik egy pengetéses futam (2:19-nél kezdődik):

Tony MacAlpine shred motívumok