Jónás Tamás: Sharp Guitars From A Flat Planet; Timeless Hour


Kb. két éve a neten barangolva teljesen véletlenül kattintottam rá Tamás egyik nótájára, és teljesen lenyűgözött, amit hallottam. Izgalmas dallamok, villámgyors futamok, remek kompozíciós képesség olyan elegye volt, hogy egyből azt gondoltam: „ejha, nézzünk csak utána jobban”. Így megtudtam, hogy ez a nóta Tamás debütáló albumáról, a Sharp Guitars From A Flat Planet-ről a Locrian Locusts – máig is az egy kedvencem.

 

Aztán persze beszereztem az egész albumot, és a nótákat hallgatva arra gondoltam, hogy bár nehéz dolog újat alkotni az olyan intrumentális gitármágusok után, mint pl. Joe Satriani,  Steve Vai vagy Yngwie Malmsteen, de nem lehetetlen.

 

Egyrészt Tamás mindent tud a skálákról, zeneelméletről, és ezt a tudást nagyon jól alkalmazza. Hiszen minden skálának más-más a hangulata, „színvilága”, és Tamás skálák regimentjét felsorakoztatja az albumon, ennek következtében a nóták sokszínűek, izgalmasak.

 

Másrészt, ha szereted a gyors gitárfutamokat, akkor itt lesz mit hallgatnod! A gyors váltott pengetéses darálástól, legaton és sweep pickingen át, tapping-hegyekig minden van itt! Ugyanakkor egyáltalán nem öncélúan. Az egész albumra igaz, hogy remekül van megkomponálva, felépítve, a dallamok és a gyorsabb részek hangulatosan egészítik ki egymást. Itt-ott teret kap némi elektronika is, de csak mint hangulati elem, egyfajta modern hangzást adva az albumnak.

 

A dalok változatosságát növeli, hogy majdnem mindegyik tartalmaz közülük poliritmikát, vagy a 4/4-től eltérő metrumot. Így a riffek, dallamok sokkal váratlanabb formát ölthetnek, mintha végig minden dal 4/4-ben lenne. Ez tovább növeli a dalok izgalmas mivoltát.

 

Hallgasd meg az első nótát, amelynek címe: Tight Squeeze

 

Itt találod az intro riff kottáját/tabját a Zentih c. dalnak:

 

Zenith intro riff

 

Most ősszel jelent meg Tamás második albuma, melynek címe: Timeless Hour. Az album hátoldalán, a dalok hosszára ránézve láttam, hogy Tamást nem az vezérelte, hogy bekerüljön a rádióba. A legrövidebb nóta is 5 perces, van olyan, amelyik 8. Instrumentális gitáralbumot tekintve, ez némi komplexitást sejtetett. Így is lett, a nótákban sok témaváltás található. Ettől egy fokkal talán több hallgatást igényel, mint az első album, de miután egy párszor meghallgattam, már a fülembe is kerültek a dallamok, témák.

 

A komplexebb dalok mellett további változás, hogy sok vendégzenész is szerepel az albumon. Gitárosokon túl billentyűs, és színesítésképpen az egyik dalban még egy kis vokál is van.

 

A dalok hangulata itt is sokszínű. Van, ahol boogies rock, felcsendül keleties téma, akusztikus gitár, billentyű is kap helyet. Dallamosságában, zenei érettségében sikeresen megüti azt a magas szintet, ahol az első album is van.

 

Mindkét album mellé jár bónusz, ami magában foglal egy nótát, és kottákat/tabokat a riffekről, témákról. Összességében, ha szereted az intrumentális gitárzenét, és tudni szeretnéd hol tart ez a stílus a XXI. században, akkor nagyon ajánlom Tamás albumait, nem fogsz csalódni bennük!

 

UI: hamarosan elkészül egy interjú Tamással, amelyben rengeteg érdekességről lesz szó, maradj a közelben!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük