Bernáth Ferenccel készített interjú második része. Az első részt itt találod.
Gitároznijó (GJ): Hogyan gyakorlod az általad játszott stílusokat? Vannak gyakorlatsoraid, vagy darabokkal gyakorolsz?
Bernáth Ferenc (BF): Hát, mostanság az életem olyan zsúfolt, hogy kis túlzással jóformán csak koncerteken és előtte gyakorlok. De mindezt megalapozta egy kőkemény 10-12 év gyakorlás. Végül is, nem kőkemény, mert nagyon szerettem a gyakorlást. A kromatikus gyakorlatok, skála, arpeggió, akkordjáték, etűdök, stb. mellett, amit rendszeresen gyakoroltam, azt órarend szerint építettem be, és amikor volt szabadidőm, akkor elővettem a kis lapomat, ahová fel volt írva minden gyakorlat sorrendben és gyakoroltam.
Volt olyan, hogy este 9-kor hazaértem a konziból, és hajnali 2-ig gyakoroltam, de még gyakorolhatnékom volt, csak az a tudat kényszerített az alvásra, hogy reggel 6-kor kelni kell. Még így is, sokszor, miután lefeküdtem, nem aludtam, hanem fejben még játszottam hangszer nélkül a darabot, ami ahhoz vezetett, hogy nagyon gyorsan képes voltam megtanulni egy-egy darabot fejből. Amikor a darab túl van egy bizonyos szinten, van úgy, hogy csak a kottát átnézem hangszer nélkül, buszon, vagy fejben eljátszom a darabot -se kotta se gitár-, (elképzelem, hogy ott van) és még az ujjaim is úgy mozognak, mintha ott lenne a gitár. Így ki lehet gyakorolni hibákat, dinamikát agogikát, szinte mindent.
Ezzel a technikával a konzis évek alatt mintegy 4 órányi koncert repertoárt halmoztam fel, amit folyamatosan kézben és fejben tartottam. A zeneakadémiai évek alatt még tovább bővítettem, így mára már előveszek egy kottát, átnézem párszor és mehet koncertre. Persze vannak technikailag nehéz darabok, amiket ha nem tart az ember formában utána sokáig kell gyakorolni, hogy koncertképes legyen.
GJ: Mennyit gyakorolsz egy nap, hogyan osztod be a gitározásra szánt idődet?
BF: Mivel vannak koncertek, ezért mindig az adott koncertre való műsort gyakorlom, valamint bevált etűdöket, amiket akár koncerten előadási darabként, vagy csak bemelegítésnek használok. Vannak újabb és újabb művek, amiket meg szeretnék tanulni, ezekkel külön foglalkozom.
Persze most hogy két kis gyerekem van, és tanítok zeneiskolában, konzervatóriumban, nehéz beosztani az időt. De még azok is, akik napi 14 órát dolgoznak, este haza mennek, számítógépeznek, vagy focit néznek stb. Tehát, mindig lehet időt találni, csak akarni kell. És persze fontos a pontos tervezés. Ha egy gyakorlás jól fel van építve, akkor napi nyolc óra gyakorlás helyett három is elég. Olyan ez, mintha egyedül úszkálnál a medencében oda-vissza céltalanul, vagy ott lihegne a nyakadba az edző, aki pontosan felépíti az edzésedet. Az utóbbiból –garantálom- fele annyi idő alatt érnél el dupla annyi sikert. Mert nem az edzés nehéz önmagában, hanem megtalálni a helyes utat; ha rajta vagy, akkor nagyon gyorsan és könnyen haladsz.
GJ: Metronómot szoktál használni gyakorláshoz? Ha igen, van valami módszered rá?
BF: Igen, hasznosnak tartom a metronómot. Ma már olyan digitális metronómok is vannak, amelyek különböző ritmusokat is képesek ütni. Anno arra használtam a metronómot, hogy bizonyos skála gyakorlataimmal feszegessem a tempót. De sosem siettettem, hanem amikor kényelmessé vált egy bizonyos tempóban eljátszani, akkor mozdítottam csak a tempón.
Egy gyors darabban a tempónak egy idő után magától kell a megfelelő szintre emelkednie, és nem feltétlenül jó, ha siettetjük egy darab vagy akár egy skála kigyakorlását. Ugyanakkor a metronómmal minden bizonnyal nagyon lehet feszegetni a technikai határainkat. Végül is, akkor profi igazán az ember, ha akár kopog a metronóm akár nem, ő mindig pontos, vagy pl. a metronóm mellett is tud zenei hajlításokat véghezvinni, és újra ütemre -egyre érkezni.
Könnyűzenében –már pedig rengeteg gitáros könnyűzenét tanul- nagyon fontosnak tartom a metronómot, mert pl. egy ritmus gitáros számára elengedhetetlen, hogy pontosan váltsa az akkordokat. Ezért már kezdő szinten nagyon jó, ha van. Persze először meg kell tanulni váltani az akkordokat, és arra a tempóra állítani a metronómot, amiben a gitáros tud váltani. Ugyanis, ha gyorsabbra állítjuk, akkor bukik a dolog, mert nem lesz minőségi a hang, és ráadásul sokkal hosszabb idő kell majd az akkordváltás kigyakorlásához. Továbbá, mivel minőségben nem lesz megfelelő a hang, bekövetkezhet, hogy az gondolja a gitáros: „már nem is olyan jó ez a nóta, meguntam, stb.”. Tehát, mindig olyan tempóra érdemes állítani a metronómot, amiben el tudnád játszani metronóm nélkül is.
Illetve, ha játszol egy darabot, akkor abban a tempóban játszd, amelyikben el tudod játszani a darab legnehezebb részét is. Mert ha a könnyebb részt gyorsan játszod, majd a nehéz résznél lelassulsz, aztán megint felgyorsulsz, az nagy gondokat idézhet elő. Tehát ilyenkor jó a metronóm, hogy visszafogjon, és abban a tempóban maradj, amilyenben el tudod játszani a legnehezebb részt is. És a nehezebb részleteket külön-külön is érdemes kigyakorolni egybe kötve az azt megelőző és az azt követő ütemmel. Szóval csak szépen fokozatosan haladjunk, és ne siettessük a dolgokat, mert ráadásul ezek rossz izomtónushoz, és későbbi ízületi problémákhoz vezethetnek. És a lelki problémákhoz is, amikre a következő kérdésnél térek ki.
GJ: Tudom, hogy nehéz általánosságban beszélni, de mi az a legfontosabb tanács, amit egy kezdő gitárosnak adnál? És egy haladóbbnak?
Mielőtt kezdő gitáros lesz valaki: A legfontosabb a hangszerválasztás!!! 12 év tanítás alatt sok mindent láttam ezzel kapcsolatban. Volt egy lány növendékem, aki könnyűzenét tanult, és már-már haladó szinten volt. Jól énekelt és kísérte magát, de sohasem sikerült igazán tisztán lefogni az akkordokat. A gitár sokszor bezörgött, fájt a keze, és a technikai problémák mellett felmerültek lelki problémák is. Folyamatos diszkomfort és kisebbségi érzete volt, hogy neki miért szól a kezében ilyen rosszul a gitár.
Amikor odaadtam neki az én gitáromat, nagyon meglepődött, hogy mennyivel könnyebb rajta játszani. (Persze rögtön egy jó hangszeren sem szólalnak meg a dolgok, meg kell szokni a hangszert.) Aztán beszéltem a lány szüleivel és kapott karácsonyra egy új gitárt. Együtt választottuk ki –minden szempontnak megfelelt-, kis idő alatt hozzá szokott és azóta is boldogan gitározik.
Rosszabb is lehet a helyzet a klasszikusgitárosoknál. Ott ugyanis nagyon pontos tartást kell megtanulni. Ha a rossz hangszer bezörög a bundoknál, vagy éppen túl magasan vannak a húrok, és eleinte egy ilyen hangszeren kezd el valaki gyakorolni, akkor utána –amikor később vált egy jobb hangszerre- a berögződött tartást ugyanúgy átviszi a jó hangszerre. Ilyenkor iszonyú nagy munka ezt kijavítani, szinte mindent újra kell kezdeni.
Tanítás során ilyen helyzetben, ha nem vagyunk tapintatosak, a gyerek lelkileg sérülhet annyira, hogy megutálja a hangszert, a zenét. Később, amikor felnőtté válnak, a rossz élmény megmarad, és ilyenkor hallunk olyat, hogy „ááá, én botfülű vagyok” vagy „gyerekkoromban gitároztam, de nekem soha sem ment, abba is hagytam” és hasonló dolgokat.
Sajnos a mai gazdasági helyzetben nehéz dönteni, főleg, hogy az áruházláncok 10.000-ért kínálják a hangszereket. A legjobb, ha egy kezdő gitáros tanácsot kér. Inkább legyen a gitár 10-15 ezerrel több, de így sok technikai és lelki problémát megelőz az ember. Nem szabad kompromisszumot kötni, mert később sokkal rosszabb lehet. Persze a fenti példa sarkalatos és egyedi eset, de sokszor a probléma oka ez. Már 30-40 ezer Ft-ért is lehet hangszerüzletben jó kezdő-haladó klasszikus gitárokat kapni, és 40-50 ezer Ft-ért minden téren jól beállított kezdő-haladó elektromos gitárokat.
Kezdő gitárosoknak a legfontosabb a helyes gyakorlás betartása. Én egy bizonyos koncepció szerint dolgozom, és mindenkinél személyre szabottan adagolom a megtanulandó anyagot (feltételezem, hogy minden tanár így tesz). Ami fontos, hogy nem szabad siettetni a dolgot. Olyan ez, mint egy ház építése. Amíg az előző anyag nincs elsajátítva, addig nincs mese, nem mehetsz tovább. Ha hetente egyszer jár gitárórára valaki, akkor tudván azt, hogy mennyit szokott gyakorolni, mindig annyi anyagot adok, amennyit a gyakorlása mennyiségével el tud sajátítani egy hét alatt. Így mire jön a következő alkalommal, addigra jöhet a következő szint. Ha az nem megy, akkor vagy nem gyakorolt eleget, vagy sok volt a mennyiség és menet közben változtatunk. Gyakorlatilag ezt tudom ajánlani kezdőknek.
Haladóknak, profiknak: a koncepció és a gyakorlás felépítése a lényeg. Fontos, hogy ne ragadjunk le pl. csak gyakorlatoknál, vagy csak akkordozásnál, mindig kéz a kézben menjenek a dolgok pl.: egy bizonyos szintű skála játék + ugyanazon szintű arpeggio + etűdök + előadási darabok + könnyűzenei dolgok, akkord játék. Ha ez megvan, akkor jöhet ugyanez, csak nehezebb szintű skála – arpeggio – etűd darabokkal, könnyűzenei dalok nehezebb akkordokkal, barre bevezetése stb. Ez így mehet a végtelenségig.
Amit elengedhetetlennek tartok tanításkor a kezdetektől fogva:
– zenei-elméleti alapismeretek
– hangszertechnikai alapok
– a gitárjáték folyamatos elsajátítása különböző zenei stílusokon keresztül (könnyebb népdalok, klasszikus zenei művek, akkord játék énekhangra, vagy duóban más hangszerrel, könnyű stílusú tánczene)
-skála játék+ ugyanazon szintű arpeggio + etűdök + előadási darabok + könnyűzenei dolgok, akkord játék. És mindig mindenből csak annyit és olyan nehezet, amilyen szinten tarunk éppen.
GJ: Szerinted mi a legjobb módja a gyakorlási idő beosztásának egy napon belül? Egyszerre legyen, vagy kétfelé osztva (pl. reggel és este vagy délután és este), vagy több kisebb részben, stb?
BF: Fontos, hogy mindig figyeljünk oda gyakorláskor. Más az, amikor örömködünk a gitárral, és más, amikor konkrétan meg akarunk tanulni valamit, pl.: konkrét futamot, darabot vagy bármit ki akarunk dolgozni. Ha dolgozunk, akkor fontos, hogy oda figyeljünk, mert ha fejben nem vagyunk ott, akkor nem marad meg sok dolog a gyakorlásból. Ha valaki nagyon elszánt és imádja csinálni, viszont kevés az ideje, az csináljon órarendet, amit kiakaszt a falra, és ugyanúgy, mint a matematika óra, a gitár gyakorlás is ott szerepeljen. Ha valamilyen nehéz rész nem megy, nem szabad erőltetni, ahogy a mondás tartja, Róma sem épült fel egy nap alatt.
Fontos, hogy folyamatosan adagoljuk a dolgokat, nem szabad sok adagot egyszerre, mert ha még nem kötött meg a fundamentum, és rárakjuk a téglát, félő hogy összedől a ház. Az, hogy reggel, délben vagy este gyakoroljon-e valaki, az már alkati kérdés. Valaki szeret korán kelni és akkor fogékony, valaki szeret aludni, vagy délután sziesztázni, valaki estére pörög be. Mindenki gondolja át a saját életmódját, és úgy kell időzíteni a gyakorlást. De ha gyakorlunk, nem szabad egyszerre mindent, ha pl.: van 1 órád reggel, akkor be kell osztani arányosan kezdve a bemelegítő gyakorlatoktól, a skála játékon át etűdöket játszani, és ha lesz majd délután is 1 órád, akkor foglalkozhatsz pl. az előadási darabokkal (egyszerre csak eggyel). És ha a darabbal kapcsolatos kitűzött célt elérted, akkor válts a következő darabra.
Persze irreális célokat ne tűzz ki, ha pl. egy komoly technikai nehézség előtt állsz, csak fokozatosan haladj. Pl. ma nagyon lassan de tisztán, holnap ugyanúgy talán picit gyorsabban, figyelve a hangminőségre is. És így tovább, és a végén egy hét múlva megkapod a végeredményt. De ha elkezded siettetni a dolgot, hogy azonnal úgy szólaljon meg a darab abban a tempóban, mint a művésznél a youtubeon, akkor félő, hogy három hét múlva sem fog menni. Hol gyorsabb lesz, hol tisztább, de nem megfelelő tempójú, és aztán jön az a dolog, amit úgy hívnak „túljátszottad a darabot”, annyiszor játszottad rosszul, hogy berögződtek a hibák.
GJ: Mennyi improvizációs lehetőség van az általad játszott stílusokban?
BF: Ha minden stílust egy kalap alá veszünk, akkor is a klasszikus az, amit külön választhatunk, ott megírt darabokról van szó.
A komolyzenében van a Zeneszerző, aki rábízza az Előadóművészre a darabot, és nem az a lényeg hogy az Előadóművész tetszelegjen, hanem hogy a Zeneszerző gondolatát közvetítse. Mégis sok fantázia rejlik és sok minden a komolyzenéből táplálkozik.
Oscar Peterson a koncertjein eljátszott egy Bach fúgát majd, fergeteges jazz improvizációt játszott rá. Maga Bach is, miután meghallgatta egy korabeli mester fúgáját és annak improvizációját, leült eljátszotta ugyanazt hangról hangra, majd megtoldotta saját improvizációjával. Cziffra György világhírű magyar zongoraművész Liszt Ferenc egyes műveit átírta, még nehezebbé téve az így is virtuóz darabokat. És rengeteg ilyen van még.
Tehát, ha a komolyzenében ezeket meglehet tenni, akkor az összes többi stílusban pláne. A jazz? Ott eleve adott az improvizáció.
Az improvizáció határa csak az előadó technikai képességeitől függ, az improvizáció ízléses használata pedig zenei műveltségétől. A zenében nincsenek határok.
GJ: Hogyan gyakorolsz egy koncertre?
BF: Nagyon fontosnak tartom a koncertszerű gyakorlást is. Amikor a zenemű eléri azt a szintet, hogy koncertképes, akkor úgy is gyakorlok, mintha egy teltházas színházteremben lennék. Ezáltal közelebb kerülök a közönséghez már akkor, amikor még nincs is ott. Ez inkább amolyan szellemi, mentális dolog. Nem utolsó sorban klasszikus gitárral, szólóban, 500 fő előtt játszani, valljuk be, nem egyszerű dolog, ahhoz hogy egyszerűbb legyen, nem a koncerten kell elképzelni, hogy nincs ott senki, hanem otthon kell elképzelni, hogy ott van 500 fő. És amikor ténylegesen ott van, akkor már nem olyan nagy a stressz. És egy idő után ez a stressz átváltozik kellemes érzéssé, mintha valami ünnepre készülődnék, és alig várom, hogy elkezdődjön.
GJ: És akkor pár kérdés a koncertezésről. Önálló koncerteket adsz, vagy zenésztársakkal szoktál fellépni?
BF: Vannak klasszikusgitár szóló koncertjeim www.youtube.com/ferencguitar, vannak rendezvények, ahol klasszikus gitáron játszom pár műsorszámot, és vannak más rendezvények, ahol zenész-művész barátaimmal játszunk közösen.
Pl. zenésztársammal, Kristó Zsófiával (fuvola-saxofon). Kb. öt órányi repertoárunk van.
Három éve ismerkedtem meg egy kiváló jazz zongoraművésszel, Balázs Jánossal, azóta is rendszeresen lépünk fel közösen. Két fia János és Norbert zongoraművészek és nagyon jó baráti kapcsolatot tartunk az egész családdal.
Természetesen még sok más zenész kolléga van, akikkel együtt játszunk egy-egy koncert alkalmával.
GJ: Milyen koncertjeid lesznek a közeljövőben?
BF: A 2011/2012 évadra van több koncert lefixálva, de ami a legfontosabb most, az a Gitár Mágia koncert Október 8-án. A név onnan ered, hogy majdnem minden műsorszám gitárcentrikus, és a gitár mágikus hangját adja át más-más stílusban. Ezt a műsort szeretnénk elvinni majd vidéki városokba, most folynak a tárgyalások. Ezen a koncerten klasszikus gitár műveket adok elő, majd az említett Kristó Zsófiával is játszunk pár zeneművet, lesz egy énekes, aki egy kis spanyol hangulatot hoz, bemutatom versenyen kimagasló eredményt elért két növendékemet, lesz még konga, cajon, és más ütőhangszerek, és vendégem lesz Balázs János jazz zongoraművész, aki egyébként nemrég elárulta nekem, hogy az egyik műsorszáma alatt balett táncos is fog táncolni. Mindenkit nagy szeretettel várunk a koncertre, érdekes műsorral szolgálunk a kedves közönségnek.
http://www.facebook.com/pages/Git%C3%A1r-M%C3%A1gia-koncert/103959989693613
Ezen kívül vannak még klasszikus zenei koncertek, klasszikus és jazz koncertek amikben közreműködöm, ilyenek pl.: Balázs János koncertje Budapesten novemberben. Decemberben Záhonyban egy Cserháti emlékesten közreműködöm zenekarban gitáron, és 2011 végéig lesznek még koncertek Magyarországon, Ausztriában, Ukrajnában. Részleteket majd írni fogok a honlapomon, és várok mindenkit szeretettel a koncertekre.