Gitároznijó (GJ): Szia Ferenc, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást erre az email-interjúra. Először is, elmondanád, hogy hogyan kezdtél el gitározni?

Bernáth Ferenc (BF): Szervusz Csaba, köszönöm a felkérést, és köszöntöm a blogod kedves Olvasóit.

Hol is kezdjem… Édesapám gitáros, sokat vendéglátózott (lagzik, étterem, bálok) abban az időben, amikor születtem, és hát így adta a dolog önmagát, ő tanítgatott az elején. De a legrégebbi emlékeim szerint műanyag légycsapón gitároztam… Nem emlékszem hány éves lehettem, de arra tisztán emlékszem, hogy valami kis dobozok voltak a hangfalak, légycsapó a gitár, és még kábel is volt cérnából. Akkor apám odafordult hozzám és, mondott valami olyasmit, hogy vesz majd nekem gitárt, nevetett…

A zeneiskolát viszont zongorán kezdtem, és 3 év után 9 évesen kezdtem el hivatalos klasszikusgitár tanulmányaimat.

GJ: Kik voltak hatással Rád azokban a korai időkben, és kik voltak a Tanáraid?

BF: Akkoriban nem feltétlenül a klasszikus zene vonzott be a zeneiskolába, így nem is sorolhatok fel nagy zeneszerzőket, akik hatással lettek volna rám, szerettem a zenét, annak minden stílusát. Aki játszott már lagzikon, éttermekben, bálokon, az tudja, hogy egy Strausz Keringőtől a Lambadáig mindent tudnia kell egy vendéglátós zenekarnak. És én ekkor apámmal eljártam lagzikra, egy két számot eljátszottam velük, 14-15 évesen pedig saját zenekarom volt.

Persze a zeneiskolába a kötelező klasszikus darabokat megtanultam, zeneelmélet, szolfézs stb. kötelező dolgokat is, szerettem és emlékeim szerint nagyon jól és könnyen ment. De mégis mivel a könnyűzenében nőttem fel ezért ez volt rám a legnagyobb hatással akkor.

Később, amikor Zeneművészeti szakközépiskolába kerültem, ahol Szmericskó Ferenc gitárművész növendéke voltam, ott már inkább a klasszikus zene került előtérbe, és az iskola Big-Bandjében is gitároztam, ezért a jazz lett a másik kedvencem. A lagzizást egyre inkább hanyagoltam.

Komolyzenéből elég kevés hanganyag volt akkoriban a tulajdonomban, de ami nagy hatással volt rám az egy Andres Segovia klasszikus gitár audio kazetta, és egy orosz Jazz Trió bakelit lemeze.

Koncerteket adtam klasszikus gitáron, és eljártam koncertekre is, mint hallgató, az iskola Big-Bandjével játszottunk jazz fesztiválokon, így lehetőségem nyílt híres és komoly előadókat hallanom. Ami a klasszikus zenét illeti, itt a legnagyobb hatással akkor Vlagyimir Docenkó, Harkovi gitárművész klasszikus zenei koncertje volt Ungváron. Az után a koncert után odamentem hozzá, gratuláltam a koncerthez, és azt mondtam Neki: „igaz hogy 1300 km van közöttünk, de én szeretnék Öntől tanulni.” Ő fogadta a gratulációt, nevetett és elbúcsúztunk. Jó pár évvel később kitüntetéssel végeztem Nála a Harkovi Zeneakadémiát.

Hogy csak a legfontosabbakat ragadjam ki: a klasszikus gitározásban nagy hatással voltak még rám: Julian Bream, John Williams, Carlos Perez, Pusztai Antal (klasszikus és jazz, vele volt szerencsém közösen játszani duóban, trióban koncerten is), Leo Brouwer kubai zeneszerző, gitárművész, karmester, tőle egy mesterkurzus keretein belül tanulhattam is. Továbbá Glenn Gould, mint zongorista, azon belül is, mint zseniális Bach interpretátor.

Zeneszerzők: J. S. Bach, Beethoven, Rachmaninov, Chopin, Liszt, Villa-Lobos, Leo Brouwer, Roland Dyens. A Jazzben: Joe Pass, Oscar Peterson.

GJ: A honlapodon látom, hogy többféle stílust is játszol. Hogyan ismerted meg ezeket a stílusokat?

BF: Hát igen, játszom klasszikus zenét, jazzt, bluest, könnyűzenét, rockot, popot, nótát, népzenét, a legkülönbözőbb felállásokban, és mára már kevés olyan stílus van, amiben ne próbáltam volna ki magamat legalább 1-2 koncert erejéig.

Nos, a könnyűzenei vonalról már beszéltem előzőleg, azt otthonról örököltem, és a klasszikus és jazzen kívül ide sorolhatnám az összes többi stílust is, mert egy lagzin apám zenekarában , ahová csak beugrottam, annyi volt, hogy a billentyűs oda szólt, hogy d-moll, vagy A-dúr, és már kezdődött is a dal, ha tudtad, ha nem, nincs megállás, hallás után kapásból játszani kellett. Ennek köszönhetően, ha pl. egy növendékemnek kell leszedni egy szám akkordjait, bekapcsolja a Cd-t, és volt olyan, hogy hamarabb írtam az akkordot, mielőtt az megszólalt volna, pedig nem ismertem a számot. Egyszerűen hallom.

És szintén ennek köszönhető, hogy pl. nemrég egy Ír sztepp tánc show zenekarában helyettesítettem a gitárost (gitár, billentyű, hegedű, fuvola, dob felállásban) próba nélkül egy sportcsarnokban, Ausztriában. Előzőleg megkaptam egy lapot a számok címével, hangnemekkel és a harmóniákkal, az öltözőben átnéztük és irány a színpad. De volt még extrémebb is.

A klasszikus és a jazz komolyabb, és megfelelő tanulmányokat igényel: Konzi, Zeneakadémia.

GJ: Mennyire van átfedés ezek között a stílusok között zenei és gitártechnikai értelemben? Van, amelyik segítette a másikban való fejlődést?

BF: Ha zenei szempontból nézzük, akkor konzervatóriumi növendék koromban úgy éreztem, hogy ez a lagzizás zavaró, mert már zeneileg más szinten voltam. A klasszikus zene belső értelme, és harmonizációja sokkal bonyolultabb, mint egy 4, 8, vagy akár 28 akkordból álló pop sláger. A zene mondanivalója, a szólamok, a modulációk, a hangszerelés stb…

Mindemellett technikailag is, az elektromos gitáron való játék és a klasszikus gitár teljesen más, a nyak, a húrok, a pengetés, dinamika és artikulációs eszközök használata teljesen eltér. Mivel éreztem, hogy ez hátráltat a klasszikus zenében, ezért hanyagoltam a lagzizást.

Később, amikor már elég biztos talajon álltam a klasszikus gitározással, akkor már technikailag tudtam egyeztetni a kettőt, és akkor jöttem rá, hogy zeneileg fejleszt, ha több stílust játszik az ember. A jazz zene által a slágereket is teljesen más harmóniákkal tudtam játszani.

És a sok hallás utáni játék pedig segít a komolyzenében. Pl. volt egy eset, amikor egy Legnani Capricciót hallottam koncerten (amit addig sosem), este hazamenvén megkerestem a kottáját, egyszer eljátszottam, majd reggel felébredtem, és eljátszottam fejből hibátlanul.
Én harmóniailag közelítem meg a darabokat. Ha hallod, hogy mit milyen harmónia követ, akkor tudod, hogy hol vannak a kulminációk, a zárlatok, hol a crescendo, a diminuendo, a ritenuto, az accelerando stb., ha jó a fül, akkor nincsenek határok előtted a zenében. Technikailag lehet, az már gyakorlás kérdése.

Ez volt az interjú első része (hamarosan jön a második, amiben főleg a gyakorlásról lesz szó). Ferenc okt. 8-án, egy nagyobb szabású rendezvényen, a Gitár Mágián fog fellépni. Itt találod a Facebook oldalát a rendezvénynek, ahol ízelítőt kaphatsz a várható koncertről.