Gitároznijó.hu

Posts Tagged ‘nóta’

Most jöjjön az egyik kedvencem Steve Vaitól, ez pedig a Bad Horsie. Ebben a nótában úgy röfög a gitárja, mint valami megvadult varacskos disznó. Ahhoz, hogy létrehozd ezt a hangzást a következőket kell tenned. Először hangold le minden húrodat egy egész hanggal. Utána pedig a legvastagabb húrt még egy hanggal. Ezt a hangolást angolul úgy hívják, hogy Drop C. Maga a nóta C dórban van (zeneelméletért látogasd meg a másik honlapomat). De a C pentaton is megy rá, szóval ha nem akarsz a hangolással szórakázni, akkor ha a C pentatont rányomod, az is jól fog szólni. (Ha lehangolod a gitárt, akkor a C pentaton a 10. bundnál lesz, nem a 8.-nál, ahol eredetileg).)

Azért éri meg a legmélyebb húrt még egy hanggal lejjebb rakni, mert akkor a kvinteket le lehet fogni egy ujjal. Ezért tud itt Steve a slide-dal is kvinteket játszani. ( És ezért használja sok más zenekar/előadó úgyszintén.)

A nóta szólójában a bluesra jellemző módon Steve keveri a moll és dúr hangzást.

 

 

Egyik kedvenc nótám Satrianitól a Lords of Karma. Belinkeltem a stúdiófelvételét, és egy koncertfelvételét is. Ez a dal egy remek példa Joe dalíró technikájára (dallamos főtéma, villámgyors szóló, utána egy lágyabb átvezetéssel), és az akkordszerkesztése is figyelemre méltó. A nóta nagy részében két akkord váltakozik, mindkettő A alaphangról indul. Az első akkord egy A5#11 (ez azt jelenti, hogy egy A kvinthez még a szűkített kvintet-blueshangot-emelt négyest-tökmindegy hogy hívjuk) hozzá kell adni,  a második akkord pedig egy A7sus4add13 (vagyis egy A hetes terc nélkül a tizenhármassal). Ez a sok sus-add-frászkarika ne ijesszen meg,  a lényeg az elven van, amit úgy hívnak, hogy pitch axis.

 

Ez azt jelenti, hogy bármilyen akkord követheti egymást, ha van bennük legalább egy közös hang (ami itt kapásból az A). Ha van még más közös hang is, akkor még erősebb lesz a “vonzás” a két akkord között. Ezért is érdemes megtanulni a skálákat, és az akkordok felépítését hogy ezt az elvet is ki tudjad használni minél jobban. (A másik honlapomon találsz skálákat: http://www.szamcsagitar.hu/elmelet.html, és a pitch axist példával bemutatva:   http://www.szamcsagitar.hu/modskal.html.)

Te milyen akkordokat raksz egymás után ennek az elvnek a segítségével?

 

Végül pedig megcsináltam ezt a két akkordot kíséretnek:

 

Itt találod az A líd, és A mixolíd skálák egy könnyen játszható részét a gitár nyakán. A skálák persze folytatódnak mindkét irányban. Amikor az első akkord szól, akkor az A líd skálát kell játszanod. A másodikra az A mixolíd skála megy.

 

 

Még annyit a videóhoz, hogy ez a lecke technikai szint szerint nézve azért nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik, főleg a kéztartás, ami megnehezíti (mivel a kvintfogás alatt egy húrt – a g húrt- még szabadon kell pengetni), továbbá a csúszások (slide-ok) is nehézséget okozhatnak. Vagyis kell hozzá egy adag türelem, és kitartás…

A videóban igyekeztem minden fontos dolgot elmondani erről a leckéről, talán még annyi fontos lehet, hogy mi okozhat nehézséget. Egyrészt az akkordok viszonylag gyors váltogatása, ami nem könnyű, másrészt a ritmizálás, harmadrészt pedig a tompított játék, és a “sima” játék váltogatása. Szóval több dologra is figyelni kell, ami kezdetben nehéz lehet, érdemes ezeket szétválasztani és külön-külön foglalkozni velük, ha még gondot okoznak.

Yngwie egyik legismertebb dala következzen most, amelyet az első lemezén adott ki 1984-ben (ekkor volt 21 éves). Ez a nóta tökéletes rálátást ad az általa leggyakrabban használt motívumokra, skálákra, megoldásokra.  Ilyen a villámgyors pengetés és sweep picking kombinálása, a széles vibrato, a dallamos játék és a gyorsabb részek variálása, és persze kedvenc skálája, a harmonikus moll.

Szólóban nagyon gyakran ennek az V. fokát alkalmazza, vagyis, pl . ha A harmonikus mollban vagyunk, akkor ennek V. foka az E, és ez szól a basszusban, kíséretben, ennek van olyan sötét hangulata. Itt is megfigyelheted ezt, 2.45-kor kezdődő szólóban is ezt a fokot használja három különböző hangnemben is. Elsőnek C van a basszusban, vagyis F harmonikus moll az “anyaskála”, majd hangnemet vált (D kerül a basszusba, A harmonikus moll), majd megint hangnemváltás (G kerül a basszusba-C harmonikus moll). Ezt a komor, démoni hangulatú, hisztérikus szólót nagyon jól oldja egy dallamosabb (részben) pentaton motívummal (4.02-től), majd visszatér a főtéma egy része. (Amennyiben érdekelnek ezek a zeneelméleti dolgok, a másik honlapomon részletes magyarázatot találsz.)

Yngwie zenéje valódi tárháza az ötleteknek, motívumoknak, és ezek összefűzésének, ha érdekel a gyors gitárzene, mindenképpen ajánlom, hogy ismerkedj meg a számaival közelebbről.