Gitároznijó.hu

Posts Tagged ‘album’

Tony MacAlpine márciusi koncertjét követően elhatároztam, hogy jobban megismerem munkásságát. Maga a koncert elég nehéz volt számomra úgy, hogy nem ismertem a számait. Utána azonban a neten meghallgattam a koncerten elhangzott nótákat, és pár hallgatás után már kezdtem megismerni azokat. Ezen felbátorodva gondoltam, beszerzem az egyik albumát, és mivel nemrég jelent meg egy, ezért kezdtem ezzel.

 

Az igazsághoz tartozik, hogy saját nevével jelzett albumából egy-két számot már meghallgattam korábban, de akkor nem fogtak meg. Persze, ez nem is csoda, hiszen az album egyáltalán nem egy könnyű hallgatnivaló. Olyan nóta alig van rajta, ami első hallgatásra is azonnal megjegyezhető lett volna számomra.

Ennek talán az egyik oka, hogy Tony sokszor erőteljesen keveri a különböző stílusokat. Mivel otthon van klasszikus zenében, metalban, fusionban, nem jelent számára gondot ezen stílusok váltogatása nemcsak a nóták között, hanem akár egyazon nótán belül is. Ezért nem is lehet tudni a hallgatás során, hogy pl. egy erős metal riff után hogyan fog folytatódni a nóta. Simán folytatódhat jazz elemekkel megtűzdelt szólóval.

 

Többszöri hallgatás után azonban letisztultak a dolgok, és már az elsőre kevésbé észrevehető megoldásokra is tudtam figyelni. És mivel Tony mindent tud az előbb említett stílusokról, bizony rengeteg finomság rejtőzik a dalokban. A többség metal és fusion tétel, de van pl. akusztikus gitárral előadott klasszikus zenére emlékeztető darab, itt-ott nagyon enyhén egy kis blues is.
 
Ha szereted az instrumentális metal/fusion zenét, és van türelmed kivárni, hogy egy-egy tétel “beérjen”, és elraktározódjon a füledbe, akkor ajánlott hallgatnivaló!

 
Ízelítőnek itt egy példa, a Pyrokinesis:

 

 

Itt pedig egy videó, ahol bemutat pár gyors motívumot az albumról:

 

Leírtam kettőt tabba, az első egy Dmaj arpeggio (0:53-nál kezdődik), a másik egy pengetéses futam (2:19-nél kezdődik):

 

Kb. két éve a neten barangolva teljesen véletlenül kattintottam rá Tamás egyik nótájára, és teljesen lenyűgözött, amit hallottam. Izgalmas dallamok, villámgyors futamok, remek kompozíciós képesség olyan elegye volt, hogy egyből azt gondoltam: “ejha, nézzünk csak utána jobban”. Így megtudtam, hogy ez a nóta Tamás debütáló albumáról, a Sharp Guitars From A Flat Planet-ről a Locrian Locusts – máig is az egy kedvencem.

 

Aztán persze beszereztem az egész albumot, és a nótákat hallgatva arra gondoltam, hogy bár nehéz dolog újat alkotni az olyan intrumentális gitármágusok után, mint pl. Joe Satriani,  Steve Vai vagy Yngwie Malmsteen, de nem lehetetlen.

 

Egyrészt Tamás mindent tud a skálákról, zeneelméletről, és ezt a tudást nagyon jól alkalmazza. Hiszen minden skálának más-más a hangulata, “színvilága”, és Tamás skálák regimentjét felsorakoztatja az albumon, ennek következtében a nóták sokszínűek, izgalmasak.

 

Másrészt, ha szereted a gyors gitárfutamokat, akkor itt lesz mit hallgatnod! A gyors váltott pengetéses darálástól, legaton és sweep pickingen át, tapping-hegyekig minden van itt! Ugyanakkor egyáltalán nem öncélúan. Az egész albumra igaz, hogy remekül van megkomponálva, felépítve, a dallamok és a gyorsabb részek hangulatosan egészítik ki egymást. Itt-ott teret kap némi elektronika is, de csak mint hangulati elem, egyfajta modern hangzást adva az albumnak.

 

A dalok változatosságát növeli, hogy majdnem mindegyik tartalmaz közülük poliritmikát, vagy a 4/4-től eltérő metrumot. Így a riffek, dallamok sokkal váratlanabb formát ölthetnek, mintha végig minden dal 4/4-ben lenne. Ez tovább növeli a dalok izgalmas mivoltát.

 

Hallgasd meg az első nótát, amelynek címe: Zenith

 

Itt találod az intro riff kottáját/tabját:

 

 

Most ősszel jelent meg Tamás második albuma, melynek címe: Timeless Hour. Az album hátoldalán, a dalok hosszára ránézve láttam, hogy Tamást nem az vezérelte, hogy bekerüljön a rádióba. A legrövidebb nóta is 5 perces, van olyan, amelyik 8. Instrumentális gitáralbumot tekintve, ez némi komplexitást sejtetett. Így is lett, a nótákban sok témaváltás található. Ettől egy fokkal talán több hallgatást igényel, mint az első album, de miután egy párszor meghallgattam, már a fülembe is kerültek a dallamok, témák.

 

A komplexebb dalok mellett további változás, hogy sok vendégzenész is szerepel az albumon. Gitárosokon túl billentyűs, és színesítésképpen az egyik dalban még egy kis vokál is van.

 

A dalok hangulata itt is sokszínű. Van, ahol boogies rock, felcsendül keleties téma, akusztikus gitár, billentyű is kap helyet. Dallamosságában, zenei érettségében sikeresen megüti azt a magas szintet, ahol az első album is van.

 

Mindkét album mellé jár bónusz, ami magában foglal egy nótát, és kottákat/tabokat a riffekről, témákról. Összességében, ha szereted az intrumentális gitárzenét, és tudni szeretnéd hol tart ez a stílus a XXI. században, akkor nagyon ajánlom Tamás albumait, nem fogsz csalódni bennük!

 

UI: hamarosan elkészül egy interjú Tamással, amelyben rengeteg érdekességről lesz szó, maradj a közelben!