Gitároznijó.hu

Tony MacAlpine-hoz kétszer volt szerencsém, egyszer a Devil’s Slingshot produkció keretében, egyszer pedig Steve Vai mellett. A Steve Vai koncert remek volt, a Devil’s már kevésbé, Tony játékából kb. semmit nem lehetett hallani. Két albuma van meg, a Violent Machine, és a Chromaticity. Mindkettő albuma kitűnő, stílusilag az egyszerűség kedvéért nevezhetjük instrumentális neoklasszikus metalnak, amit teljesen egyedi, felismerhető módon játszik.

 

Fogós dallamok, gyors szólók, maximális zeneelméleti tudást visszatükröző (nem ritkán komplex) harmóniák, akkordmenetek jellemzik ezt a két albumot. Tonyról még azt kell tudni, hogy a billentyűn is “elboldogul”, ugyanúgy virtuóz szinten játszik rajta, mint gitáron. Ami nem véletlen, billentyűsként kezdte, fiatalon komolyzenét tanult (mindkét albumán játszik egy Chopin tételt). Szerintem korunk egy legnagyobb gitárosa mind technikai- mind zeneelméleti tudást tekintve.
 

Miután megérkeztem a helyszínre (az előzenekarokat lekésve), pár perc múlva már kezdődött is a koncert. Tony manapság 7 vagy 8 húros monstrum gitárokon penget, ilyeneket hozott magával ide is. Kísérőzenészei: a doboknál Aquiles Priester ült, basszusgitáron Bjorn Englen, gitáron Nili Brosh kísérte.
 
A dob-basszusgitár ritmusszekció az ezen a szinten elvárható feszességgel játszott. A gitáros hölgynek lehetett a legkeményebb feladata, ugyanis gyakran játszott a szólókban is szerepet. Vagy ugyanazt játszotta, mint Tony, vagy megosztották a szólamokat egymás között, amolyan ikergitár-szóló módjára. Tekintve, hogy Nili 23 éves, minden elismerést megérdemel, hogy ilyen remekül eljátszotta ezeket a -Tony tudását ismerve- csöppet sem egyszerű témákat.
 
És akkor térjünk az est főszereplőjére. Számomra a leglenyűgözőbb az volt, hogy mennyire könnyedén játszik Tony a hangszerein. Úgy értem, a gitáron és a billentyűn. Ugyanis rendre megcsinálta, hogy nóta közben, egy szélvész gyorsaságú gitárszóló végén odasétált a billentyűhöz, és ott is tekert egy jót. Majd vissza a gitárra.
 
Mivel gitáros szemmel/néztem hallgattam a koncertet, ezért önmagában nagy élmény volt egy ilyen kaliberű gitárost látni “akció” közben. Tony nem fogta vissza magát, hegyekben nyomatta a különféle pengetéses darálást, sweep-pickinget, sweep picking-tappinget, és ezek tetszőleges kombinációját. És mindezt olyan lazán, hogy simán elhiszem, hogy ezek eljátszása álmából felkelve sem okozna gondot.
 
Sajnos, az általam ismert albumokról nem játszott nótákat. Így pedig elég nehéz volt “fogódzót” találni a nótákon. Alapból elég nehéz, több hallgatást igénylő komplex dalai vannak, és koncert közben nem is jön ki minden szólam olyan tisztán, mint a stúdió felvételen. Most utólag meghallgattam a játszott nótákat a netről, és szerintem választhatott volna kicsit “felhasználóbarátabb” nótákat. A Violent Machine és a Chromaticity albumon is vannak már-már “satrianis” dallamokkal megtűzdelt tételek. Egy pár ilyen becsempészése könnyebben “emészthetőbbé” tette volna a koncertet.
 
Most, hogy így utólag hallgatom ezeket a nótákat, arra jutottam, hogy legközelebbre bizony alaposan fel fogok készülni. Ami persze nem fog nehézséget okozni, ugyanis a nóták remekek.
 
Sajnos, nagyon kevesen jöttek el, a színpad előtti tér fele-kétharmada telt meg. Hogy mi ennek az oka, azt jó lenne tudni.
 
Amúgy rengeteg inspirációt jelent számomra, amikor egy ilyen kaliberű gitáros jön el hozzánk. Már ki is próbáltam, hogy hol tartok a sweep picking-tapping motívumaimmal. Hmmm, még gyakorolnom kell.
 
Végezetül, álljon itt az egyik nóta,  a The Raven:
 

 

Készítettem egy pár perces videót, amelyben bemutatok két gyakran előforduló hibát, amelyet kezdő gitárosok el szoktak követni. Ez a két hiba olyan, hogy ha nem tudsz róluk, illetve arról, hogy mire is kell figyelned, akkor jelentős mértékben lelassíthatják a fejlődésedet. Nézd meg a videót, hogy Te biztosan ne kövesd el ezeket!
A facebook oldalra töltöttem fel, az Extra gitáros videók aloldalon találod. Itt a link:

http://www.facebook.com/gitaroznijo

Felraktam az Kezdő gitár lecke 4. részét a Gitároznijó facebook oldalára. Így érheted el: jelentkezz be a Facebookra. Oldalt találsz egy fület, az a neve, hogy Extra gitáros videók. Kattints rá, majd kérlek, “lájkold” az oldalt, és máris megnézheted.
Itt a link:
“http://www.facebook.com/gitaroznijo”

A videóban részletesen elmondom a dolgokat. Fontos, hogyan azon a szinten próbáld eljátszani, ami megy. Tehát ha valamit túl nehéznek találsz, akkor nem érdemes túl sokat vesződni vele. Ebben az esetben ugyanis valószínű, hogy az ujjaid még nem állnak “készen” a feladathoz (pl: barrés akkordok lefogása). Az ujjaid felkészítése persze nem egy lehetetlen feladat, semmi tehetségre, ilyesmire nincs szükség, csak a szintednek megfelelő edzésre, tréningre. Bizonyos dolgokhoz a gitáron pl: barrés akkordok megtanulása, hónapok is kellenek. Ahhoz, hogy egy több hónapos tanulási folyamatban végig tudjál menni, nagyban segít a szintednek megfelelő tréning.

Azért írtam ezt le, hogy ha valamelyik része a nótának nehezen megy, véletlenül se gondold azt, hogy “biztos, nincs tehetségem”, vagy “rövidek az ujjaim”, “gyengék az ujjaim”, stb. A gitáron való fejlődés csak és kizárólag szinthez szabott tréning kérdése, semmi más.

Folytatjuk az interjút Tamással (ha még nem olvastad, az első részt itt találod).

 

Gitároznijó (GJ): Beszéljünk kicsit a lemezeidről. Van valami módszered a saját dalok írására (pl: először egy akkordkör, vagy éppen a dallam, stb)? Hogyan írod meg a nótákat?

 

Jónás Tamás (JT): Sokféle módon születhet meg egy dal. Gyakran a ritmusgitár-témát találom meg elsőnek, és utána ehhez keresek megfelelő dallamokat. Olyan is előfordul, hogy egy akkordmenetet találok ki gitáron vagy billentyűn. És persze érkezhet maga a főtéma is a semmiből. Néha olyan hirtelen jön az ihlet, hogy gyorsan rögzíteni kell a telefonomra, ha épp nem vagyok hangszerközelben.

 

Amikor már a témák kezdenek alakulni, akkor még nagyon sok kísérletezés zajlik, a körök hosszúságával és a témák egymáshoz illesztésével kapcsolatban egyaránt. Néha elteszem a dalok korai verzióit, és később, a végleges verzióval összehasonlítva hallatszik, hogy mennyi minden változott. Az a szép az egészben, hogy nekem is van egy elképzelésem az adott zenéről, és az inspiráció is hozzáteszi a magáét, úgyhogy csapatmunka folyik, és a végeredmény általában engem is meglep.

 

GJ: Sokszor használsz páratlan ritmikákat a dalaidban. Hogyan gyakorlod ezekre a szólózást, improvizációt?

 

JT: Tulajdonképpen már nem kell külön gyakorolnom a szokatlan ütemmutatókra való improvizációt, mégpedig éppen azért, mert ezek az ütemmutatók számomra már nem szokatlanok:) De emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt, amikor szembesültem egy-egy ravasz 11/8-os vagy ehhez hasonló ütemű zenével, akkor hosszan kellett keresgélni, hogy mi merre van.

 

Sokat segített nekem a Symphony X albumainak hallgatása, ők nagyon sok ritmikailag szokatlan ötletet halmoznak fel egy-egy számukban, és így az évek során hozzászoktam a dologhoz. Aki még nem szokta meg az ilyen jellegű ritmikákat, annak azt szoktam javasolni, hogy hallgassa sokat az adott zenei részt, és próbáljon ráérezni a zene speciális lüktetésére. Utána, ha elkezd improvizálni, akkor először az ütemek elejét kell megtalálni, és ebből az 1-1 hangból kiindulva egyre bővíteni a dallamot.

 

GJ: Illusztris vendégzenészek szerepelnek a mostani lemezeden. Hogyan sikerült megtalálni őket?

 

JT: Igen, nagyon örülök neki, hogy ilyen nagy nevek is elvállalták a közreműködést. A legbüszkébb talán Troy Stetina és Brett Garsed szereplésére vagyok, mindketten élő legendák, már a nyolcvanas évek óta a világ élvonalában vannak. Mindketten zseniális szólókat alkottak az új albumomra.

 

A fiatalabb generációból Andy James és Mats Haugen (Circus Maximus) „gitárpárbaját” emelem ki, mindketten nagy kedvenceim, öröm volt velük dolgozni. A holland Marcel Coenen (Sun Caged) is csodás dallamokat alkotott. Thorsten Koehne (Eden’s Curse) egy neoklasszikus, Malmsteen-hangulatú szólót vett fel, míg Mattias IA Eklundh egy rá jellemző viking gitárőrületet készített. Az egyik számban Mischa Mang, a német Dreamscape és Ivanhoe énekese vokálozik, és az album összes billentyűszólóját az észt Sergey Boykov játssza.

 

A dologban az volt a legjobb, hogy az összes vendégzenész nagyon lelkesen és kreatívan állt hozzá a felvételekhez. Amikor megmutattam nekik az addig elkészült zenéket, akkor örömmel vállalták a közreműködést, nem kellett hosszan meggyőzni őket. Troy Stetina, Mats Haugen és Andy James szereplése esetén az időkorlátokkal kellett megküzdeni, ők éppen nagyon szoros határidejű projekteken dolgoztak, de szerencsére végül mindhárman tudtak időt szakítani a Timeless Hour-on való részvételre is.

 

GJ: Hogyan zajlott a nóták felvétele?

 

JT: A demók és a gitártémák egy része a házi stúdiómban készült. A CD booklet-ben Witchcraft Stúdió néven szerepel ez a házi stúdió, amelynek hatalmas előnye, hogy bármikor eszembe jut egy téma, azonnal felvehetem és kidolgozhatom.
 

Sokat dolgoztunk az Echo Recording Studio-ban is, ahol Kiss Gábor hangmérnök volt a segítségemre. Az Echo az egyik legmodernebb és szakmailag az egyik legmagasabb színvonalú stúdió, így a kitűnő hangzás garantált volt. Az előző lemezem, a Sharp Guitars From A Flat Planet hangzásával is nagyon meg voltam elégedve, de a Timeless Hour még ezt is felül tudta múlni, hála a gondos keverésnek és maszterelésnek.

 

GJ: Mi az a legfontosabb tanács, amit a stúdiózással kapcsolatban adnál?

 

JT: A leglényegesebb, hogy a stúdiózásra nagyon pontosan fel kell készülni. Tudni kell, hogy mit akarunk aznap felvenni, jól be kell osztani az időt, mert ott a helyszínen már nincs mód gyakorlásra, memorizálásra, vagy a számok módosítására. Egy-egy jó ötlet persze felmerülhet menet közben is, de az ilyen eseteket leszámítva mindent össze kell rakni már jó előre. Így a felvételek gördülékenyen tudnak zajlani, és gyorsan lehet haladni.

 

A pontos játék is alapvető előfeltétele a stúdiózásnak. Addig nem is érdemes stúdióba menni, amíg a betonbiztos precizitás nincsen meg, mert a felvételeken nagyon ki tud ütközni a pontatlan játék. Különösen kényes a ritmusgitárok felvétele, mivel ezeket két külön sávban veszik fel, és emiatt a pontatlanságok azonnal feltűnnének. A fentieken kívül még egy jó adag lazaságot is érdemes magunkkal vinni a stúdióba, és persze sok ételt és italt, hogy 6-8 óra elteltével se essen vissza a teljesítmény.

 

GJ: A lemezedet digitálisan Steve Vai kiadója, a Favored Nations terjeszti. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

 

JT: Ők kerestek meg, még 2011 tavaszán. Mondanom sem kell, hogy mekkora öröm volt, hogy a világ talán legelismertebb gitárosának a saját kiadója fantáziát látott bennem és szerződést kínált. Bízom benne, hogy az ismert kiadó megléte sok ajtót meg fog nyitni számomra, és így az új lemez rengeteg emberhez eljuthat.

 

GJ: Említetted, hogy oktatsz is. Milyen módszerrel fejleszted a diákjaid képességeit?

 

JT: Az oktatás személyre szabottan történik, hiszen mindenki eltérő célokkal és adottságokkal rendelkezik. Leginkább olyan gitárosokkal szeretek foglalkozni, akik már sok éve játszanak, és eljutottak zeneelméleti és gyakorlati síkon is egy magas szintig, és innen szeretnének még tovább fejlődni, kitörni a meglévő keretek közül, új nézőpontokat és megközelítési módokat tanulni, és szeretnének szabadabban szárnyalni a zenében.

 

A legfontosabb dolog mindenki esetében az, hogy a tudatosságot és a spontaneitást is még magasabb szintre kell felemelni. Ez tulajdonképpen a jobb és a bal agyfélteke együttes használatát is jelenti. Ennek az lesz az eredménye, hogy egyrészt nagyon pontosan és tudatosan tudunk játszani, mindig képben vagyunk, mindig tudjuk, hogy mi zajlik a zenében. Másrészt pedig szabadjára tudjuk ereszteni a képzeletünket, a kreativitásunkat, és létrehozzuk a pillanat megismételhetetlen varázsát, az inspirált játékot.

 

Érdemes felkeresni a Hangmester.hu oldalon található gitár-rovatomat (a http://jonastamas.com honlapon, a Links menüpontnál megtalálható a link), ahol rengeteg hasznos anyagot találhatnak az érdeklődők, részletes leírásokkal. A rovatban szívesen válaszolok a gitározással kapcsolatos kérdésekre is. A http://facebook.com/jonastamas oldalamra is gyakran teszek fel gitárleckéket, videókat, kottákat, érdemes bejelölni az oldalt, és akkor senki sem marad le a friss anyagokról.

 

GJ: Improvizációra milyen tanácsot adnál (gondolok itt a különféle technikák keverésére, egymás után rakására, kombinálására: pl. pengetés-legato-tapping, stb)?

 

JT: A kettősség, amely az élet minden területére jellemző (erről szól a Timeless Hour album, mint a címből is kiderülhet), az improvizálásban is megtalálható. És most nemcsak a fentebb említett tudatosság-spontaneitás ellentétpárra utalok, hanem arra is, hogy az improvizálás egyszerre szólhat a tökéletesség, a hibátlanság, a megszerkesztettség megcélzásáról, és a legőrültebb ötletek, elborult kísérletek kipróbálásáról is. Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy improvizáljon minél többet, a lehető legkülönbözőbb hangnemű, stílusú, tempójú és hangvételű zenékre. És a rögtönzés során bátran próbáljon ki mindent, ami eszébe jut. Nem baj, ha némelyik kísérlet nem úgy sül el, az ilyenekből lehet a legtöbbet tanulni. Tehát egyfelől a lazaság, a bátorság és a szokatlanság az egyik fő szempont.

 

Másfelől viszont az is cél, hogy az improvizálás minél inkább olyan szintre fejlődjön, hogy rajtunk kívül senki se tudhassa, hogy most éppen előre begyakorolt dallamokat játszottunk-e, vagy rögtönöztünk. Ezen szempontok mellett eltörpül az a kérdés, hogy mikor milyen technikát használjunk, ezt a zenei stílus, a rutin és az ihlet úgyis magától kialakítja. A technikát inkább olyan szempontból említem meg itt, hogy a gyakorlás során megtanult új technikai elemeket minél hamarabb fel kell avatni, ki kell próbálni „élesben”, azaz improvizálás közben. Csak így kerülhetnek be az új elemek a körforgásba, így válhatnak rutinná. És közben egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a technika csak eszköz és nem végcél.

 

GJ: Hogyan tervezed a következő lépéseket (pl:Bluesjamtracks videók, stb)?

 

JT: A Bluesjamtracks videók közül az első, amelyben a Zenith című számomat játszom el teljes egészében, már megjelent, és a YouTube-on megnézhető. Számos egyéb felvétel is született, a következő hónapokban majd ezek közül tudunk válogatni. Emellett elkezdtem ötleteket felvenni a soron következő harmadik lemezemhez, amelynek a címe már megvan, bár még nem árulhatom el.

 

Az egészen biztos, hogy a következő lemez új irányokba fog vezetni engem, új megközelítések és új stílusok is helyet kapnak majd az albumon. Már körvonalazódik a koncepció, és ha minden jól alakul, akkor nagyot szólhat a dolog, eléggé újszerű megoldásokon töröm a fejemet. Az idei év első felében a Timeless Hour lemez promotálását végezzük teljes gőzzel. Emellett elkezdődnek majd a koncertek is. Az első koncert január 25-én zajlott a Cökxpon Club-ban, ahol egy speciális, Live Act műsort játszottam. A tervek szerint tavasz folyamán keresem meg a zenésztársakat az instrumentális anyaghoz, hogy a két lemez számait élőben is elő tudjuk adni.

 

Már nagyon várom a koncertezést, nagy öröm lesz ezeket a számokat eljátszani közönség előtt. További friss hír, hogy idéntől önálló gitár-rovatom lett a Metal Hammer újságban, úgyhogy érdemes megvenni a februári számot, amelyben a Gourmet Groove című szólómat elemzem, zeneelméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. A teljes szóló YouTube videója a http://tinyurl.com/JTvideo01 címen tekinthető meg.

 

Addig is várok mindenkit szeretettel a http://jonastamas.com és a http://facebook.com/jonastamas oldalakon, ahol mindkét lemezemről 3-3 teljes szám megtalálható, és számos egyéb érdekességet (videók, tananyagok, információk, fotók, linkek) is talál a látogató a fenti honlapokon. Egyúttal megkérek mindenkit, hogy akinek tetszik a zene, az ossza meg az ismerőseivel, küldje tovább a linkeket, hadd terjedjen a hír. Köszönöm az interjú lehetőségét, sziasztok, sárkány-metálos üdvözlet!