4 ok, amiért Kirk Hammettet remek gitárosnak tartom – és amit tanulhatsz tőle 9


Többször láttam már különféle fórumokon, hogy Kirk gitártudására nem túl hízelgő megjegyzéseket tesznek egyes hozzászólók. Ebben a bejegyzésben elolvashatod, hogy miért nem értek egyet ezzekkel a megjegyzésekkel. De még fontosabb, hogy talán te is nyersz a bejegyzésből ötleteket a gitártudásod fejlesztésére. Vágjunk akkor bele, nézzük meg, miért tartom remek gitárosnak Kirköt!

 

1. A zenélés nem verseny

Elmondok egy történetet: szeretem a Star Warst, és a youtube-on csomó videót találtam arról, ahogy különféle jediket és sitheket összehasonlítanak a rajongók, hogy vajon melyikük az erősebb. Ha még láttál parázs vitát…Szinte már csak a lézerkard hiányzik a hozzászólók kezéből, és kezdődhetne a csata. Ugyanazt a jedit vagy sithet teljesen eltérően értékelnek a rajongók. Az egyik szerint erős, a másik szerint kevésbé. Az egyikük szerint x jedi biztosan nyerne y sith-tel szemben, a másik szerint biztosan vesztene. És mindegyikük ugyanazt a filmet látta.

Valahogy hasonlóan látom ezt a gitározással kapcsolatban is. Ki a jobb gitáros? Yngwie vagy B.B. King? Nem túl jó kérdés, igaz? Nem is lehet összehasonlítani kettőjük tudását. Hiába gyorsabb Yngwie fényévekkel, B.B. King is pontosan el tudta játszani a tudásával azt, amit akart. Szerintem csak ez számít.

Igen, tudom én is, hogy Kirk vibratója nem olyan kidolgozott, mint mondjuk Steve Vai-é, és hogy nem tud olyan gyorsan arpeggio-kat játszani, mint Yngwie. De a gitárjátékával el tudja játszani azt a zenét, amit szeretne. És ez nem csak neki tetszik, de emberek millióinak is.

Még egy gyors sztori: egyes diákjaimon látom, (régebben magamon is láttam), hogy szégyellik a gitártudásukat. Valahogy úgy, hogy “xy milyen jó gitáros, én meg milyen béna vagyok, mert nem tudom ezt-meg-azt”. Ha sikerül elfogadnod azt a szemléletet, hogy a zene nem verseny, akkor viszont ez nem lesz soha többé probléma. Nem fog zavarni, ha valaki a gitározás bizonyos részeiben vagy területén jobb nálad. Hiszen a gitáron végtelen fejlődési lehetőség van. Valaki valamiben biztosan jobb lesz nálad. De senki nem fogja pontosan úgy használni a gitárt, mint te. (Ettől még persze lehet megcélozni egyre magasabb és magasabb szintet a gitározásban – én is ezt próbálom elérni.)

Ezért tartom remek gitárosnak Kirköt. Sok olyan metal gitáros van, aki ebben-abban jobb nála. De a Metallica vele működik, és pontosan el tudja játszani azt, ami kell ehhez.

2. Rengeteg gitárosra hatalmas ösztönzőerővel voltak a Metallica dalok

Tudod melyik dallal ismertem meg a Metallicat? Igen, az Enter Sandmannel (nem vagyok egyedül ezzel). Nagy diadal volt, amikor kezdőként el tudtam játszani az elején lévő kis bontást. A mai napig is egy klassz nótának tartom. Ha rákeresel a youtube-on, akkor vége-hossza nincs a Metallica feldolgozásoknak, a teljes diszkográfiát simán lejátszhatnád oda-vissza, akkor sem érnél a végükre.

Szerintem egy gitárosnak az egyik legnagyobb eredménye, ha a következő generációk gitárosai az ő dalait gyakorolják, azokon nőnek fel, azokból szereznek ösztönzést a gyakorlásra.  Márpedig Kirknek komoly szerepe van a dalszerzésben. (Többek között a Sandman riffjét is ő írta.) Egy jó riff megírása nem jön magától, egy gitárosnak sokat kell gyakorolnia hozzá, hogy jó témákat tudjon írni. Ugyanis, saját téma írása során alkalmaznia kell a zenei elemeket, mint ritmika, skálák, hangnemek, hangok, stb. Ez egy összetett feladat és Kirk meg tudja ezt oldani.

 

 
3. Csuklógyilkos riffelés és változatos szólók

A Metallica dalok között van sok, amely szélvész tempóban robog előre, mint egy habzó szájjal dübörgő bölénycsorda, és ilyen dalokkal telepakolt kb. 2 órás koncert nem könnyű feladat (még ha nem is mindegyik szám gyors). Ha próbálkoztál már a Master Of Puppets vagy a Blackened dalok ritmusgitár témáinak eljátszásával, bizonyára tapasztaltad, hogy kb. 200 bpm-ben elnyomni egy 5+ perces dalt nem egyszerű. Ha a pengető kezed nincs felkészülve, kb. 10 másodperc alatt úgy érzed a fellépő görcstől, mintha 100 kg-os súlyzókkal a kezedben kellene pengetned.

Márpedig Kirk ezeket a dalokat elnyomja. És nem “csak” a ritmusgitárt, de még szólózik is. Szerintem változatosan. Van, ahol lassabb, dallamosabb témákat játszik, máshol hisztérikusan visít a gitárja, vagy gyors tekeréseket tesz a szólóba. Sokszor pentatont használ (amivel szerintem semmi baj nincs), de itt-ott más skálák is előfordulnak, pl. moll, harmonikus moll (ld. Wherever I May Roam szólója).

Kb. 6:25 körül kezdődik a koncertfelvétel.
 

 
4. Hatalmas koncert és stúdió rutin

Emlékszem, még egyszer régebben a gitártanáromnál volt egy amolyan “házi” koncert. Egyedül kellett eljátszanom egy dalt, amolyan akkordszólóval. Mindenem remegett, a gyomrom helyén valami különösen recés kőkolonc volt. Levegőt kb. egyszer vehettem az egész dal alatt, és alig találtam meg a hangokat. Pedig csak olyan 20-30 ember lehetett a nézők között.

Legyőzni a lámpalázat és koncerteken eljátszani jól a stúdióban felvett szólókat kemény dolog. Ha nem tartozol a szerencsés kevesek közé, akik szeretik a nézősereget, akkor bizonyára te is tapasztaltad ezt. A koncertrutin megszerzése pedig csak rendszeres koncertezéssel lehet, ami egy életet kíván.

Olvastad már interjúban, hogy egy zenész azt mondja, mennyire embert próbáló, hogy állandóan úton van, távol az otthonától? A koncertrutin nem jön csak úgy magától.  Akár csak a felvételekhez szükséges rutin. Ha próbáltál már felvételt csinálni, biztosan tudod, hogy pusztán negyedeket egyenletesen rájátszani a metronómra bizony nem könnyű. Minden kis csúszást, késést meg lehet hallani. Nagyon pontosnak kell lenni, és gyakorolni kell a pontos játékot. (Kis sztori: régebben azt hittem, hogy pontosan tudom játszani a ritmusokat. Aztán kipróbltam azt, hogy csak negyedeket játszottam metronómra, aztán visszanéztem/hallgattam a zeneszerkesztő szoftverrel. Akkor láttam, hogy ezt még bizony gyakorolni kell.)

Nem vitás, hogy Kirk óriási koncertrutinnal rendelkezik, mega-giga sportcsarnokokban lépett már fel a Metallicával, és albumot is sokat készítettek az évek során.

Ezek tehát a fő okok, hogy miért tartom remek gitárosnak Kirköt. Neked mi a véleményed?

Egyetértesz vagy máshogyan látod? Írd meg hozzászólásban!


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

9 Gondolat “4 ok, amiért Kirk Hammettet remek gitárosnak tartom – és amit tanulhatsz tőle

  • Gyuszi

    Kedves Csaba, rengeteg igazság van abban, amit írsz, de véleményem szerint Kirk legfeljebb közepes (szóló)gitáros. Nagyon, nagyon sokszor bújik be a wah-pedál mögé “koszolni”, számomra ez kevéssé megnyerő, Bandán belül Jamest sokkal többre tartom. Ha már a “Big Four” berkeiből mazsolázunk, a (valamikori) Megadeth-szólista, Marty Friedman az véleményem szerint, aki valóban nagyágyú, minden szólója “mesélős”, miértje van, mindez megfejelve egy elképesztő dallamérzékkel – fülbemászó és technikás is egyszerre. (Ritmuson Mustaine és Hetfield egyaránt klasszis, előbbi még egy fokkal talán jobban is szerény véleményem szerint) 🙂

    • Csaba Bejegyzés szerzője

      Szia Gyuszi!
      Köszi, hogy írtál!
      Nincs azzal gond, ha másképpen látjuk a dolgokat, a zenélés elég szubjektív. A wah engem kevéssé zavar (bár nekem nincs is), de értem, ha valakinek nem tetszik, tényleg sokszor használja Kirk.
      Marty tényleg nagyon jó, különleges dallamvilága van, amihez a technikai megoldásai pont passzolnak, és James ritmusozását is nagyon bírom.
      Köszi, írjál máskor is!

  • Zsolt

    Szia Csaba!
    Teljesen egyetértek gondolataiddal! Ha egy gitáros (kezdő vagy haladó) belátja, hogy a zene nem verseny, megszűnnek önértékelési problémái és megszabadul attól a kényszertől is, hogy másokkal kritikusan hasonlítsa össze önmagát. Természetes, hogy vannak tudásbeli különbségek zenészek között, de fontosnak tartom, hogy mindenki egyenrangú vagy, ahogy Te írod, az a fontos, hogy el tudja játszani azt, amit, szeretne. Szerencsés dolog, ha az ember ezt felismeri, megkönnyebbül, és jobban megy a gyakorlás. Ez az élet más területeire is igaz lehet. Mondhatnánk, hogy az élet nem verseny.

  • kovács gábor

    Szia Csaba ! Teljesen egyetértek azzal amit írtál felesleges a verseny, nem ez a lényeg hanem ,hogy örömet okoz a zenélés annak aki játszik és annak aki hallgatja . A Metallica az nem igazán az én világom , nekem Gary Moore ,Steve Vai , Joe Satriani , Al Dimeola , Carlos Santana Szekeres Tamás , Jónás Tamás, lászló Atilla , és még sorolhatnám tovább .Ez a zenei világ a szivem csücske . De pl . láttam a Youtube-on egy videót ami egy hangszerboltban készült Al Dimeola és Steve Vai gitározgat hát bizony Vai-nak alaposan felkellet kötnie a gatyáját . Ezzel csak azt akarom mondani mindegyik más de mindegyik eszméletlen jó . Különben a gitározás nem könnyű dolog ha az ember komolyabb mélységeket céloz meg , de mindenképpen csodálatos dolog a zenélés .Szia Csaba Gábor voltam .

    • Csaba Bejegyzés szerzője

      Szia Gábor!
      Köszi a véleményed!
      Klassz gitárosokat soroltál fel, tényleg mindegyiküknek különleges zenei világa van! Egyetértek abban is, hogy magasabb szintet megcélozva bizony nem könnyű a gitározás, de hát valahol ez is benne a jó, hogy sok lehetőség, fejődési út van benne.
      Köszi még egyszer!

  • Cs.Sándor

    Egyetértek veled Csaba!
    Egyébként az Enter Sandman az egyik legjobb számuk. Nem gondolkoztál még rajta,hogy a kedves tanulóidnak is megtanítod gy videóleckében?

    Üdv,
    Sándor