Interjú Jónás Tamással (I. rész)


Gitaroznijó (GJ): Szia Tamás, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást erre az email-interjúra.

 

Jónás Tamás (JT): Sziasztok, köszönöm a lehetőséget, sárkány-metálos üdvözlet minden olvasónak!

 

GJ: Először is, mondanál pár szót a kezdeti időkről, hogyan kezdtél el gitározni, miket játszottál akkoriban, kik voltak Rád hatással, kik voltak a tanáraid (ha voltak), stb…?

 

JT: A gimnázium idején kezdtem el gitározni, először egy akusztikus gitáron, majd két év elteltével elektromos gitáron is. Akkoriban a Pink Floydot hallgattam éjjel-nappal, ezért David Gilmour volt a gitáros példaképem. A mai napig őt tartom az egyik legkifinomultabb, legdallamosabb, legérdekesebb gitárosnak. Sokat hallgattam Gary Moore számait is, elsősorban a blues-os korszakából.

 

Leszámítva egy néhány hetes időszakot, soha nem jártam tanárhoz, mindent magamtól tanultam meg. Így persze jóval több időbe és próbálkozásba került a fejlődés, mivel nem volt útmutatás a helyes irányra vonatkozóan, és akkoriban még nem volt olyan bőséges tananyag, mint amit manapság az ember az interneten néhány kattintással megtalál.

 

GJ: A lemezeiden hallom, hogy a zeneiség és a technika egy nagyon jól kiforrott egységet alkot, és ehhez persze így is kell gyakorolni. Mondanál arról pár gondolatot, hogy hogyan osztod be a gyakorlásra szánt idődet, hogyan gyakorlod azt a sokféle dolgot, ami a gitározáshoz szükséges?

JT: Régebben sokat gyakoroltam külön a technikát, azaz skálákat, futamokat, arpeggiókat, legato-gyakorlatokat. Mostanában a zeneírás, számtanulás és az improvizálás során zajlik a gyakorlás, mindhárom tevékenység során nagyon jól lehet a technikát és a dallamosságot fejleszteni.

 

Az improvizálás az egyik legfontosabb tényező, ezzel nagyon gyorsan lehet fejlődni, és ráadásul hozzásegít az egyéni hangvétel kialakításához is, hiszen az improvizálás során bátran ki lehet próbálni a legvadabb ötleteket is. Ehhez persze az is szükséges, hogy a zeneelméleti háttér is meglegyen.

 

Természetesen nyomon követem az angol és amerikai gitármagazinokban megjelenő gyakorlatokat is, ezekben sok új és érdekes ötletre lehet bukkanni, és ezeket később az improvizálás során lehet ösztönössé tenni és szervesen beépíteni a játékba. Sokat lehet tanulni a YouTube videókból, sokszor nem is csak a híres gitárosok videóiból, hanem a most megjelenő fiatal tehetségek felvételeiből is.

 

GJ: Szerinted melyik a legnehezebb technika?
JT: Ez egyénenként változik, függ attól is, hogy ki melyik technikát gyakorolta többet vagy kevesebbet, függ az ujjak felépítésétől, a zenei érdeklődéstől, a beidegződésektől. Sokan azt mondják, hogy a sweep picking technikával kivitelezett arpeggio az egyik legnehezebb technika, mások a tiszta és precíz legatojátékot mondják nehéznek, aki pedig nem használ economy picking-et, annak ez számít nagy kihívásnak, hiszen a váltott pengetéshez képest nagy átállásra van szükség egy-egy economy futamhoz.

 

Az utóbbi egy-két évben a hibrid pengetéssel foglalkoztam a legtöbbet, mivel a korábbi években ezt kevesebbet használtam. A célom az, hogy a Brett Garsed-féle kibővített hibrid-technikát (három ujj+pengető) is készségszinten tudjam használni, ez teljesen új megközelítéseket tesz majd lehetővé.

 

GJ: Sokak számára az jelenti a technikai gyakorlás nehézségét, hogy monoton. Te miként közelítesz a különféle technikák gyakorlásához?

 

JT: A monotonitástűrés is egyénileg változik, és emellett a lelkesedés, motiváció tud abban segíteni, hogy a cél érdekében végigcsináljuk az „edzést” is. Akár úgy is el lehet képzelni a technikai gyakorlást, mint a sportolók súlyzós edzését is, hiszen a sportolókat általában akkor látjuk, amikor lazán lefutják a 100 métert 10 másodpercen belül, de ehhez rengeteg monoton és kemény edzés is szükséges. Ahogy az előbb említettem, nálam külön technikai gyakorlás már jóval kevesebb van, inkább egy-egy nehezebb futam vagy új ötlet felgyorsításáról van szó, úgyhogy ez nem jelent számottevő időt.

 

A metronóm mindenképpen szükséges a technikai gyakorláshoz, és emellett érdemes egy egyszerűbb zenei alapot is készíteni az adott technikához (például a GuitarPro-ban percek alatt fel lehet dobálni dob, basszusgitár és billentyű-sávokat), és akkor az adott technikai elem egy kicsivel zeneibb környezetben gyakorolható, mintha csak a gitár szólna egyedül.

 

GJ: Gyakori jelenség, hogy egyszer úgy érzi az ember, hogy a gyakorlással szépen fejlődik, máskor viszont vannak olyan időszakok is, amikor hiába gyakorol az ember, olyan, mintha nem fejlődne semmit. Te tapasztaltál ilyen “megtorpanást”? Ha igen, hogyan küzdötted át magadat rajta?
JT: Igen, ez tipikus a fejlődési görbékre. A fejlődés sosem lineáris, inkább egy lépcsőre hasonlít az alakja. Attól függően, hogy milyen régóta gitározik valaki, pár hetente vagy néhány havonta lehet egy „lépcsőfokot” megtenni. A gitártanulás első szakaszában gyorsabb a lépcsőzés üteme, hiszen akkor még látványosakat lehet előrelépni viszonylag hamar. Később már ritkulnak ezek a hirtelen ugrások, viszont amikor bekövetkezik egy ilyen, az mindig nagyon jó érzés és nagy öröm.

 

Nálam általában 4-6 havonta van egy-egy ilyen ugrás, amikor egy napon felkelek, és azt veszem észre, hogy hirtelen sokkal jobban megy az egész, mint addig. Tehát küzdésről nincsen szó, ismerni kell a fejlődés törvényszerűségét, és akkor frusztráció helyett lelkesedés tölt el akkor is, amikor épp a lépcső vízszintes részén haladok előre. Ha belegondolsz, ez is előrehaladás, nem csak a függőleges szakasz.

 

Hamarosan elkészül az interjú második része, folytatjuk a gitározás kivesézését Tamással.

Addig is, itt egy  videó Tamás új albumának nótáiból ízelítőnek:

 

 

Érdemes megnézned Tamás honlapját és Facebook oldalát, mindkettőn rengeteg gitáros anyagot, gyakorlatokat találsz:

jonastamas.com

 

facebook.com/jonastamas

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*